Bevezető rólam...
Szia kedves látogató!
Nemis tudom, hogy hol kezdjem... igazából én egy 17 éves fiú vagyok,(biológiailag). Ugyanis kívűl belül teljesen nőnek érzem magam. Igen, transexuális vagyok. Énis csak mostanság jöttem rá, hogy az olyanokat mint én úgy hívják. Gyűlőlöm magam emiatt... Bármit megadnék ha normális lehetnék, mint a többi átlagos lány. Kívülröől nézve egy magas vékony hosszű barna hajú lányt látsz, akibe sok pasi belezúgott már (igen, ez is igaz, ez nem fényezés vagy nagyképűség, ez a fájó igazság) .... jól játszottam... mindaddig amíg azok a srácok akiknek tetszettem megtudták a mocskos igazságot, hogy egy torzszülött vagyok, egy félresikeredett mittudoménmi... undorító, hogy olyan emberek is vannak mint én. A legjobb barátnőim, akik igazán elfogadnak, mindig mondják, ,,olyan jól nézel ki, olyan csinos vagy, olyan szép nőies,csiszolt a hangot" semmi fiús nincs bennem. Kivéve, ugyanis hogy a szüleim miatt fiú ruhákban járok,de ezekből egyáltalán nem lehet rájönni az igazságra, mert mindenki csak egy aranyos, kedves lányt lát... Nem akarom leégetni a szüleimet, ezért méf fiús ruhákban járok, ők azthiszik meleg vagyok... nevetséges... nagyon sokan bántanak, hab a tortán, hogy én soha nem bántok senkit, cska úgy kedvük szerint kiszemelnek..., Ha felnövök szeretnék segíteni másokon,szerenék segíteni minden bajba jutott, elesett szegény embernek, hogy ne tudják meg mi az a fájdalom, hogy megleljék a megbocsátást... soha nem hittem volna, hogy más leszek, hogy egy ilyen.... wáááá... egyébként az énektanárom is folyton dícsér, hogy milyen szépen énekelek... talán ha befutnék énekesnek és gyűjtenék egy kis pénzt, meglenne az átoperáltatásom...egyébként Miranda lenne a nevem, az a kedvencem... soha nem voltam még boldog, már öngyilkos is akartam lenni, egy ember aki 14 évesen már azon gondolkozik, hogy ölje meg magát, hát annak komoly baja lehet, én voltam az, mostmá nem gondolok rá... nem tudom miért, csak az éltet hogy segíthessek másokon...nem szeretném elmondani ki vagyok, nehogy rájöjjenek és kicikizzenek, mert nyílvánosan nem nagyon beszélek arról, hogy transzmicsoda vagyok.... ez olyan mintha kilöknének a tömegből egy másikba, ahol csupa ilyesztő emberek vannak... megvolt az első szerelem is,aranyos srác,most sincs barátnője, annyira jól játszottam, hogy tényleg lány vagyok és hogy ne higgyen másoknak mit mondanak, de csaltam, és a csalók előbb utóbb lebuknak, én lebuktam... majd mindenről többet, mert írni fogok a múltbéli csalódásaimról és mindenről ... és hogy az eddigi 17 évemben nem volt egyetlen napom,órám,percem vagy másodpercem sem, ahol aztmondhattam volna, hogy na! most boldog vagyok...talán meg sem érdemlem, na majd még jövök és írok :) jó olvasgatást mindenkinek...
