A rejtély

,,Szia. Arra gondoltam, hogy talán összefuthatnánk a héten valamikor. Tudod, beszélgetni, csavarogni egyet, hülyéskedni meg nevetni, emlékeket idézni meg ilyenek. Mit gondolsz?"

Gina:,,Jaj hát ez nagyon tuti ötlet. Viszont az a baj, hogy mostanában erre nem lesz időm. Elkezdtem a Tesco-ban dolgozni pénztárosként úgyhogy most nem. Majd ha lesz valamikor rád időm akkor majd rádírok, de szerintem addig jobb lenne, ha nem keresnél, mert nem lesz időm ilyen butaságokra most egy darabig."

,,Parancsolsz?"

Gina:,,Jaj bocsi most mennem kell. Na majd ha lesz rád időm írok. Puszipá. Szijja."

Van egy olyan mondás, hogy amíg nem írod le az igazat magadról addig nem árulhatod el másokról sem.
------------
Azt hiszem, hogy soha nem fogom megérteni ezt a rejtélyt. Ginát és azt a latolgatást, hogy nem ő nem az aki kihasznál és már nyár óta, a Marokkós eset óta próbálom meggyőzni magam, hogy Gina jót akar, de - annak ellenére, hogy szerintem már meséltem erről, de ha nem sikerül az emlékek felidézése vele, akkor megteszem egyedül - tévedtem. But i was wrong...

Az rekonstruálni próbálom az esetet, megpróbálok ésszerű magyarázatot találni mindenre és arra is, hogy miért voltam ilyen hülye... már megint.

A nyáron történt az eset amikor Ginával nem tudtam felvenni a kapcsolatot. Hirtelen a bátyja írt vissza húga Facebook felhasználónevén üzenetben, hogy miért keresem a Ginát, hiszen nálam kell, hogy legyen. What?!

Gina még júniusban/júliusban nem emlékszem pontosan, de egy nap összepakolta a holmijait, azt hazudtam hogy lejön hozzám 2 hétre majd buszra szállt, s elnyargalt. Fogalma sincs hol lakom, fogalmam sincs hol lakik... mindegy. Nem hozzám jött, hanem vonattal felment Pestre, onnan repülővel pedig Marokkóba egy pasihoz akivel cseten beszélte meg az egész akciót... ezt mind egy kis szaftos szexért. Na jó.. jó néhány szaftos szexért.

Részletek: Gina több, mint 60.000 forint értékben tulajdonított el készpénzt az anyjától, 60.000 forint értékben tulajdonított el készpénzt nevelőapjától valamint eltulajdonította biológiai apjának bankkártyáját melyen körülbelül 150.000 forint volt, s amelyet később le is szedett arról a kártyáról. Az interneten jegyet foglalt egy repülőgépre valamint egy utazási irodába segítségével sajátos térképet készített Marokkóba, Casablancaba jutásáról.

,,Hol van Gina, ha nem nálad?!" - kérdések özönlöttek el a családtagoktól míg végül az internetes előzményeket átnézve anyukája bement az első utazási irodába ahol közölték vele, hogy lányuk járt ott, vonattal Pestre ment majd pedig repülővel kiutazott Marokkóba. Izgi.

Hogy mikor sikerült meghosszabbítania vagy megújítania az útlevelét azt nem tudom. Soha nem voltam külföldön, az ilyenekhez nem értek, de az egész nekem már most sántít. Eddig a pontig még nem is értettem, hogy mibe keveredtem... nem mintha ezek után értettem volna, vagy mintha most ebben a pillanatban érteném... talán már nem is érdekel, csak kiírom magamból.

Gondolom a pénz nem hiányzott senkinek. Külügyminisztérium, belügyminisztérium, rendőrség... legalábbis azt állította Gina bátyja, hogy ide-oda futkoztak, de senki nem tudott segíteni. Kétségbe voltak esve, hogy mi történhetett lányukkal, annyira, hogy az "eltünését" követően egy hétten, Gina legjobb ex-barátnője Zsofi randalírozni látta a szülőket egy étteremben és egy boltban amint jól érzik magukat és nevetgélnek. Mi a fene folyik itt?!

Nem. Gina tényleg ekkor már kint volt Marokkóban. Zsófiról pedig annyit kell tudni, hogy Gina legeslegjobb barátnője volt óvodás koruk óta egészen addig amíg aztán Gina át nem csapódott hozzám és Zsófit többé már nem tudta kiasználni. Könnyű préda voltam. Determinizmus elmélet?

Lényegében sikerült felvenni Ginával a kapcsolatot, teljesen megviselt bátyjával közben e-mailben tartottam a kapcsolatot aki élte az életét, de azért ugyanúgy meg volt viselve, mint a luxusétteremben visongó szülei amikor tudatában voltak annak, hogy lányuk egy idegen országban van, idegen emberek között és két hete már semmi életjelet nem ad magáról. Ez az igazi aggodalom. Miközben én minden nap küldözgettem az SMS-eket és hívogattam Ginát aki fel sem vette a telefont, ugyanakkor válaszolni sem akart a szöveges üzenetekre, egyszercsak jött egy e-mail Gina bátyjától, hogy hoppáré, varázsütésre sikerült felvenni Ginával a kapcsolatot. Jól van, jól érzi magát. Szeretik egymást a barátjával. Összeházasodnak. Gyerekük lesz és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Na jó! Az utolsó két mondatot egy kicsit feltupíroztam.
Szerelem. Nekem teljes kielégülést okozott, hogy Gina végre megtalálta a boldogságot egészen addig amíg aztán fel nem vettem vele én is a kapcsolatot úgy, hogy elárasztottam a Facebook postafiókját mindenfélével és végül egymaga reagált (ha épp nem bátyus játszadozta meg a női identitást), hogy köszöni jól van és reméli, hogy kiheveri azokat a borzadalmakat és idegtépő szenvedéseket amelyeket átélt ott és nap, mint nap át kell élnie. Amint erre rákérdeztem persze azonnal terelődött a téma. Boldog vagyok. Boldog vagyok. Én nem is írtam ilyet, hogy szenvedéseket meg ilyesmi. Letagadni azt ami írásba van véve?! Gina! Manapság ez már nem divatos! You are going down honey!

Fogalmam sincs, hogy mi történhetett vele ott és hogy miket csináltak vele... na mindegy is. Lényegében bátyuskától mindig kaptam a visszajelzéseket, hogy Gina felhőtlenül boldog kivéve mikor el-elejtette szenvedéseinek apró bugyraiból csepegtetett fájdalomkönnyeit nekem és mire visszakérdezten - mintha fegyveresek ülnének mellette - azonnal el kellett, hogy terelje az egész témát a dologról... de azért boldog. A bátyusnak még dramaturgnak kellett volna mennie.

Teltek a napok, hetek, hónapok, s egyszer kapok egy olyan levet édes-bátyustól, hogy Gina jön haza. Hinnye, na ez felizgatta a kíváncsiságomat. Augusztus környéke volt mikor végül hazaérkezett, s aztán sikerült is megbeszélnünk egy találkozót. A bszváróban álltam és ugyanazt a Ginát láttam, mint akit 3 hónappal ezelőtt. Az első két mondata ez volt: ,,-Na szia. Mizujs?!"

Legszívesebben azonnal kérdőre vontam volna, hogy mit képzel magáról. Lop, csal, hazudik és kockáztatja mások érzelmi idegrendszerét ugyanakkor aggódtunk, de mérgesek is voltunk és mit képzel magáról... de nem. Valahogy semmi ilyen szituációba nem keveredtem vele. Kérdezősködtem, de nem válaszolt semmiről sem. Csak a szexről. Szexeltek. Jót szexeltek. Végre elvesztette a szüzességét. Az utóbbinak nagyon örült. Bár örültem, hogy örült, de tudtam, hogy itt valami nem kóser.

Később elfelejtette a születésnapomat, s mikor említettem neki még fel sem köszöntött. Valahogy annyira hinni akartam neki és benne, hogy azok a dolgok amelyek bántottak és szúrták a szemem, orrom, szám, azokat a dolgokat mégsem említettem meg neki.

A legabszurdabb eset viszont nemrégiben történt velem, még a "nincs rád időm" monológ előtt, amikor egyik este jöttem ki az iskolából, s hála a jó Istennek még volt fél órám a buszig, így arra gondoltam, hogy kisétálok a főtérre. Amint a főtérre mentem megpillantottam Ginát, Gina anyját, Gina bátyját, s amint ők is megpillantottak engem, mintha az orosz maffia egyik tagját pillantották volna meg, azonnal elkezdtek futni előlem. Gina és bátyja befutott a McDonald's-ba míg anyukája az egyik közeli sikátorba menekült be előlem. Kikerekedtek a szemeim. Egy darabig követtem őket, hogy biztos legyen benne, hogy nem rémeket látok... és tényleg nem rémeket láttam, se nem álmodtam. Ezek az emberek tényleg elrohantak előlem. Úgy éreztem magam, mintha egy óvodában lennék és fogócskásat játszanánk. Mintha én lennék a rendőr ők pedig egy hírhedt kasszafuró banda.

A buszon hazafelé annyi kérdés játszódott le bennem: Miért futottak el előlem? Gina is elfutott. Mit titkolhatnak? Mi történhetett Marokkóban... ha tényleg Marokkóba ment ki. Tényleg Marokkóba mehetett ki, mert volt mikor hívtam a telefonján, az ki volt kapcsolva és valami halandzsa nyelven beszélt az operátor. ,,-ja persze, majd kiheverem a szörnyűségeket amelyeket itt nap, mint nap át kell élnem", a pénzlopás, és hogy nem szidták le semmiért sem. Hogy rámvarrta a szökését és mikor visszajött ez nem is érdekelte. Nem érdekelte senki és semmi csak önmaga. ,,-Anyu tegnap bement a legközelebbi utazási irodába ahol azonnal megmodták neki, hogy a húgom tényleg ott járt" A legelsőbe? Elsőre telitalálat?! Ilyen nem is létezik. Az a lány aki fél a tömegtől, agórafóbiás és minden embertől be van rezelve (és ezt a kedves olvasó most tényleg szó szerint képzelje el, mert mindentől és mindenkitől fél) képes elmenni egy tömött vonaton Pestre, hogy aztán egy tömött városban felszálljon egy ismeretlen emberekkel tömött repülőre, amin még soha nem is ült és kimenjen egy idegen országba, idegen emebrek közé... Nonszensz! Vagy talán ez a félénk üzemmód csak egy szerep amit a társadalom felé mutat? Talán Gina pszichopata? Minél többet gondolkodom a dolgokon, képes vagyok annál sötétebb, mélyebb, betegebb és alvilágibb fájlokba belekukkantani.

Az utóbbi beszélgetésünkkel végül aztán teljesen megszakítottam vele minden kapcsolatot. Nem akarok Zsófi kettő lenni, se az a valaki akire legközelebb majd egy lopást vagy egyéb - súlyosabb - bűncselekményt varrnak rá, mert visszagondolva, ahogy Gina viselkedett másokkal, velem, a társadalommal és ahogy a mindennapokban viselkedik... borsódzó háttal kell, hogy mondjam, képes rá. Fogalmam sincs, hogy milyen dolgok állhatnak, állhattak a háttérben, de abban biztos vagyok, hogy az egész família valami kriminális masszában lehet benne... Mindig is arra vágytam, hogy egy ilyen rejtélyt állítsanak elém. Hogy körülvegyen a bűnözés, hogy megijedhessek, hogy elgondolkozhassak, hogy történjen velem valami megmagyarázhatatlan, valami rejtélyes, valami nonszensz... és most itt van. Nagyon szépen köszönöm, de tényleg. És szégyellem magam, mert nem tudok a végére járni ennek az egésznek. A szálak összegabalyodnak. Nincs értelme az összefutó és összeránduló nyomoknak amelyek egymásban keresnek menedéket. Egy olyan rejtély elé állítottak amely rávesz arra, hogy Gina agytérképét, személyiségét, de az esetleges családi háttértartalmát és annak egyéb ágazatait is megvizsgáljam. Egy életöltő kell, hogy ezt megfejtsem... és annyi rejtélyes és kendőzött nyom van, hogy nem tudom melyiken induljak el.

Ez életem rejtélye, s amint megfejtem kiírom magamból.

xx

Ui.:...indulatos lett ez az egész, mérges is vagyok magamra kedves naplóm... ennyire bedőlni és mit nyertél vele?! Egy rejtélyt.