Csodálatos kék ég volt a mai őszi napon. Október vénasszonyainak nyara igazán kitett magáért. Gyönyörű volt a tiszta kék ég.. kellemes szellő.. cirógatva a napsütés által.. szárnyalni a biciklivel bármely tudatmódisító szer használata nélkül.. figyelni a gyönyörű narancs színbe átváltó fákat, és ahogy feldíszítették a jádák és az utak szélét, közepét, egészét.. gyönyörű volt... de mégis ott volt a szélben az amit nem hittem el.. az amit nem akartam elhinni, de tudtam, hogy igaz, s azon szellők nem csak a csodát és a langyos sugarakat dédelgették, hanem annál sokkal többet..
Ránéztem a fákra, felnéztem a kék égre, éreztem a napsugarakat, megsimogatott a szellő és tudtam.. éreztem.. a csontjaimig hatolt az érzés: tartogat valamit ez az ősz.. ez az ősz más lesz.. csalóka ez az ősz.. itt jön a halál, a félelem, a csalódás, a titkok, a lelepleződés és a harcok. Ezt most mind nem úgy kell elképzelni, hogy rámszállt a mélabú meg ilyesmi és most bedepizve ülök egy sötét pincében.. hanem inkább úgy, mint ha a naplementében állnék emelt fővel akár egy hajóskapitány és nézném, hogy merre megyünk a kék tengeren egy távcsővel.. emelt fővel, rendíthetetlenül érezvén, hogy jön a leleplezés, a halál, az elmúlás a csalódás és felkiáltanám, hogy vitorlát bonts, mert most belemegyünk a halálba, a csalódásba és a titkokba.. és legyőzzük, szembe szállunk azzal amivel szembe kell szállnunk..

Nem gondoltam volna - mert komolyan éreztem a halál ,,lehelletét" a szélben - hogy ez valemelyest módon valóban be is fog következni. Hogy valóban eljő a halál és valóban elvisz majd valakit... egy olyan valakit akinek a halála még az én szemeimből is könnyeket csalt ki.. Kicsit ijesztő így visszagondolva, hogy ezen érzéseket - bár még emlékszem mindegyikre - csak úgy elengedtem magam mellett és kérkedve kérdeztem magam, hogy miért érzek én ilyen butaságokat... te jó ég.. és végül mégis. Eddig 5-ből kettő. Folyt. köv.

Igazgató úr:-Akkor most menjen maga a táblához... jól van?
-Persze, persze.. csak nem találom anyukámat.
Igazgató úr:-Hogy érti, hogy nem találja az anyukáját?
-Nem tudom. Próbálom hívni, meg a párom, meg a többi rokon, ismerősök is keresték már - mert tudja nagyon öreg és szokott olyat csinálni, hogy elmegy valahova és úgy kell visszahozni.. nem ez az első eset - szóval most nagyon ideges vagyok.. remélem előkerül.. annyiszor csinálta már, úgyhogy biztosan nem esett semmi baja.
Igazgató úr:-Mondom a feladatot..
(A nő kiballag a táblához, mosolyog, kicsit szerelburdin illeg szőke frizurájával és csábos tündértáncával amíg kiér a zöld téglalaphoz.. megoldja a feladatot - némi segítséggel - aztán a helyére megy.. az óra folytatódik tovább.. unalmas matek óra.. unalmas délutánok.. asztalon fekvő tinilányok és szemüket forgató idősebb anyukák akiknek fogalmuk sincs a gyökös kifejezésekről meg az ilyen gügyeségekről - akárcsak nekem.. aztán egyszer csak megcsörren a telefon..)
-Mi az?! Hogy micsoda?!
(Sikítás, sikongás, ordítás teli torokból. A szőke középkorú nő kirohan a folyosóra és torkaszakadtából üvölt.. az anyukát tényleg megtalálták.. de sajnos már nem kellett őt hazavinni... ugyanis meghalt.
A matekóra megfagy. A táblánál álló diák szintúgy. Az igazgató behunyja a szemét.. kintről hallani, hogy mi történt ahogy a szőke nő még mindig torkaszakadtából sikít és kiált, hogy mi történt hőn szeretett édesanyjával.. a sikítás és a kiáltás végigfut az ereken, behatol a hallócsatornákba és könnyeket szül - legalábbis az én szememben.. soha nem hallottam még ilyen hangos kiabálást... úgy éreztem magam, mint egy szappanoperában.. aztán rájöttem, hogy ez a valóság... de közben mégis ott volt az, hogy nem is halt meg.. csak elment és majd újjászületik, de gondolom, hogy a szőke hölgy személyes vallási teóriái közé ez nem tartozhat.. hisz még mindig üvölt.. Páran kifutnak, többnyire 3-an akik közelebb álltak hozzá, akik rendszeresen beszélgettek vele.. ők nem sírtak.. savanyú arckifejezéssel jöttek vissza aztán összepakolták a hölgy dolgait, kivitték a folyosóra, őt meg aztán a cuccaival együtt az utcára, mert a többi osztályból is mindenki kirohant, hogy mi ez a sikítás, kiabálás, üvöltés, sírás, zokogás amitől még most is elszorul a torkom és amely olyan volt, mint egy kivégzés vagy egy ellenkezés egy esetleges torokvágás ellen... )

,,tartogat valamit ez az ősz.. ez az ősz más lesz.. csalóka ez az ősz.. itt jön a halál, a félelem, a csalódás, a titkok, a lelepleződés és a harcok"

Ami engem igazából meglepett miután összeszedtem magam az az, hogy azok akik kimentek a hölgyhöz akit már régóta ismertünk - mert velünk volt már tavaly óta és nagyon szeleburdni, vicces, kis-aranyos nőként ismertük meg aki tényleg mindig mosolyt tudott csalni az arcukra - savanyú arckifejezéssel mentek ki és jöttek is vissza... olyan érzéstelenséget, savanyúságot és arckifejezéstelenséget leltem bennük észrevenni, hogy el sem hittem amit láttam. Mint három zombi akiknek semmi érzelmük nincs.



,,Elbuktunk, mert győztünk, de nem úgy ahogy kellett volna..."
                        (saját)

,,-Hát az én történetem igazából az, hogy ugye van ez a Mária akinél kérvényezni kell, hogy a festményeimet kiállítsák az ő személyes, bárki által kivehető termében.. csak az a baj, hogy mi nem beszélünk.. na már úgy értem, hogy egyáltalán nem ugyanis... hogy mondjam na, szóval elszerettem a férjét aki most az én harmadszülöttem édesapja...de amúgy a másodszülöttem az előző férjemtől van meg az első az meg.. na, most összekavarodtam, szóval az első szülöttem meg az első férjemtől.."

,,-Nos, az én történetem közé tartozik az, hogy én már gyerekkorom óta pisztolyokkal, puskákkal meg ilyen fiús dolgokkal játszottam.. meg hát születésemtől kezdve ugye duci voltam és ezen két dolog miatt mindig csúfoltak... meg aztán így 28 évesen már annyira gáz volt, hogy szűz vagyok, szóval jött a Géza és hát... na, hát mit mondjak neked... szóval, nem az ideálom, de ... na, hát hogy mondjam megint.. én is dagadt vagyok, ő is az, meg én se kellettem senkinek se meg ő se... meg hát azért 28 évesen már illik elveszíteni a szüzességet nem?! Meg nem is tudom nagyon elfogadni magam, mert nagyon dagadt vagyok..."

,,-Nekem a Gyuri volt az aki engem felvilágosított.. ő volt az első akivel lefeküdtem úgyhogy eléggé beavatott az új dolgokba a szex terén. Aztán el is vett feleségül. Már vagy 20 éve házasok vagyunk, ízé... Most megyek mert be kell festetnek a hajam, mert izé... na, hát remélem, hogy a Gyuri észrevesz... ezelőtt képzeljétek vörös volt, most meg a fodrászom rábeszélt a barnára szőke meg ilyen lilás csíkokkal úgyhogy most megcsináltatom aztán hátha felfigyelnek rám... én igazából óckodok tőle, mert nekem nem tetszik, de remélem, hogy megdícsérnek meg hát talán a Gyuri is szól egy jó szót...jól esne, ha észrevennének még így 40 évesen is..."

,,tartogat valamit ez az ősz.. ez az ősz más lesz.. csalóka ez az ősz.. itt jön a halál, a félelem, a csalódás, a titkok, a lelepleződés és a harcok"



,,-És te?
-Hát...
-Folytasd.
-Na... nem megy.
-Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a problémáinkat. Hogy nyíltan felvállaljuk mások előtt. Azért ülünk itt ebben a körben, hogy elmondjuk nem vagyunk tökéletesek és hogy tanulni fogunk az elkövetett hibáinkból, a problémáinkkal és a félelmeinkkel pedig meg fogunk küzdeni. Kérlek, ne csak előre nézz, hanem láss is.
-Jólvan, bocsánat.
-Szóval akkor?
-Húh... veszek egy nagy levegőt aztán kifújom.
-Mondd csak nyugodtan.
-Kezdhetem?
-Kérlek.
-Na, hát én 18 éves vagyok... már kiskorom óta nagyon magas voltam meg erős csontozatú és persze a csajok körében is eléggé kelletős szóval mivel apám is sportoló volt ezért muszáj volt, hogy én is korán elkezdjem. Szedtem ilyen bogyókat meg porokat ittam meg ilyenek és egyre jobban elkezdett tetszeni, hogy megnőttem - ugyanígy nőttek velem a testrészeim is - meg aztán kezdtem izmosodni is és beálltam az egyik csapatba. Hát, ő, izé szóval benne vagyok ebben a junior válogatottban.. diszkosz meg kalapácsvetés meg súlylökés és hát van már egy csomó érmem... arany, ezüst, bronz is... néha még meg is puszilgatom őket, mert nagyon büszke vagyok a teljesítményemre.. ugyanakkor mindig több kell, mert nem elég az amit nyújtok... hajtom magam keményen... szóval... reggel hatkor kelek, egy óra busz, be a suliba aztán kettőkor ki a suliból, háromtól hatig meg szünet nélkül gyakorlok a szerrel, hétkor fel a buszra, nyolcra haza és aztán kábé kilenc-tíztől éjfélig tanulok és minden nap így megy, ilyen monoton az egész, na.. vagy hogy mondjam... bulizni nem járok, barátnőm se volt még.. hétvégén is ha nem a pályán vagyok akkor tanulok, nehogy megvágjanak... szóval muszáj, mert otthon is elvárják meg hát jó lenne ismert sportolónak lenni... kellene egy kis hírnév meg ebből meg is lehet élni... nemrég is benne voltam az újságban a junior csoporttal.. hehe, első lettem, az első aranyam.. ettől tényleg elhiszi az ember, hogy legyőzhetetlen..
-És mi az amit nem láthatunk amikor rád nézünk?
-Hát... most ezt is el kell mondanom?
-Kérlek szépen.
-Hát...izé... tudod, egy ideje már azon kaptam rajta magam, hogy túlságosan is szeretem nézegetni magam a tükörben... méregetem magam meg befeszítem az izmaim meg minden... szóval tetszem magamnak... aztán... na de ezt nem akarom kimondani... veszek mégegy nagy levegőt... szóval, van hogy arra izgulok fel, hogy nézhetem magam a tükörben, hogy látom magam a tükörben az izmaim és manapság csak magamra maszturbálok és azt nézem, hogy hogy nézek ki amikor önkielégítem magam, és már egy ideje csak erre tudok elélvezni...  most ez nagyon hülyén fog hangzani meg durva lesz, de én most komolyan... szóval én, beleszerettem magamba.. de most ezt komolyan mondom.. szerelmes vagyok magamba.."



És mi a te történeted?

Mi történt te veled?

--Aphrodité miért nem mondtad?!
  Ó, Pallasz Athéné légy velem!--
             (saját)

"-Hát pedálozni kell. Jól kell kinéznem, mert a barátnőim elvárják meg a környezetem is. Anyám kiskoromban mindig azzal csúfolt, hogy milyen randa vagyok.. most meg felnőttem és a pasik egyszerűen meghalnak értem, szó szerint.. tényleg nem túlzok.. Szóval, anyu meg apu pénzel ez így oké... mondjuk mással nem látnak el, csak ezzel, pedig lehet... de mondjuk apu világéletében nem tartózkodott soha otthon, szóval nem tudott volna adni ígyse-úgyse semmit se... na... izé, szóval lehet, hogy másra inkább lenne szükségem amit soha nem kaptam tőlük... azt asszem... mármint tisztán.. szóval, úgy istenigazából azt nem is lehet megvenni a boltban.. Na szóval én vagyok az a szőke csaj akit ha meglátsz azt mondod, hogy milyen szép meg jó alakja van meg mindig más ruhát hord meg stílusosat és drágát meg minden... szóval, én vagyok az a lány akire mindenki más irigy, mert szép, meg jól sminkelt meg divatos meg jópasik vannak az oldalán, meg szexi csajok meg ilyesmi... csak aztán meg... hát, szóval sokszor van, hogy fáj a fejem... ilyenkor mindig beszedek néhány Sanax-ot, mert az elnyomja... amikor kérem a pénzt anyutól... és nem is veszek rajta ruhát, hanem anyagot a pasimtól akivel egyéként nincs semmilyen érzelmi összeköttetésem csak hát... csak szexelünk meg nyomjuk együtt az anyagot.. na szóval amikor nem ad anyu pénzt vagy ilyesmi akkor mindig csórok valahonnan Sanax-ot, mer az ugye idegnyugtató és kicsit lenyugtat amikor már érzem, hogy megbolondulok, ha nincs anyag, mert mindig muszáj valahonnan anyagot szerezni.. nem bírom ki huzamosabb ideig anyag nélkül... szóval... hát.. igazából boldogtalan vagyok.. nem tudom, hogy mi az a boldogság.. asszem... hát, asszem még soha nem voltam boldog... meg nem tudom, hogy leszek-e valaha... egyelőre nem látom a fényt az alagút végén..."



,,-Ki akarja folytatni?
-Én nem akarom folytatni.
-Tartsunk egy kis szünetet?
-Kérem szépen.
-Rendben. Akkor most mindenki kimehet egy kicsit levegőzni. Sétáljatok egyet. Menjetek egy kis szünetre."

,,-...van, hogy észreveszem hogy - este jövök haza a busszal, ülök a buszon és nézem az ablakokat meg a busztükröket... észreveszem magam bennük és hosszasan szemezek magammal és csak nézem magam és arra gondolok, hogy mennyire tetszik amit látok és egyszerűen már alig várom, hogy hazaérjek és magamévá tehessem magam.."

,,-..a mostani pasimmal például azért vagyok együtt, mert ő olcsóbban meg tudja szerezni az anyagot.. vannak ilyen bennfentes roma csávók, ahogy ő szokta nevezni őket - az ismerősei ismerősei - akik benne vannak az alvilági cuccokban keményen és egy kis szexért cserébe olcsóbban kapom meg tőle.. nem tudom, hogy hogy mászhatnék ki ebből... meg már amúgy is megszoktam... legalább addig nem fáj az élet amíg van nálam cucc..."

,,-Hogy képzeled el az életed mondjuk úgy 15 év múlva?
-Hát én nem tudom... nem tudom, hogy mi lesz velem.. meg a droggal.
-És te?
-Én arra már szeretnék világbajnok sportoló lenni.
-Ezt szeretnéd?
-Igen.
-Ez az amire vágysz?
-Öö, igen.
-És erre van szükséged?
-Hát, öö, talán, igen.
-És ez boldoggá tesz?
-Nem."



Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.

Ezer isten-formáju báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jő, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!

Óh bolond dráma! nem feled
Örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűn, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!

De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.

A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával időz:
,,-Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős!."

,,-Ne nézz körül! Eléggé rendetlen itt a házban minden.
-Szívesen elmosogatok ha gondolod?
-Ugye most csak hülyéskedsz!"

Szóval.. egyik pillanatban még korrepetálnom kellett az egyik osztálytársamat matekból - szerencsére abból az anyagrészből amelyet épp értettem és alkalmazni tudtam (persze pont ebből nem irattak dolgozatot csak mindig abból amit nem értek meg - strucc politika!), a következő pillanatban meg már a világbajnok kalapácsvető feleségének otthonában ültem.

Elmeséljem nektek, hogy milyen volt találkozni egy világbajnok kalapácsvetővel?
Elmeséljem nektek, hogy milyen volt találkozni egy világbajnok kalapácsvető feleségével, családjával, házával?
Ne engem okoljatok, ha csalódtok. Okuljatok.

,,tartogat valamit ez az ősz.. ez az ősz más lesz.. csalóka ez az ősz.. itt jön a halál, a félelem, a csalódás, a titkok, a lelepleződés és a harcok"

,,-Mivel kezdjünk?
-Mmm.. mindjárt csinálok valami kaját aztán kezdhetjük, addig ülj le.. ja, meg közben majd be kell adnom a gyógyszerem is.. ugye nem baj, ha szurkálom magam közben?
-Szurkálod?
-Aha.. vénán keresztül kell beadnom, tudod van ez a betegségem meg minden..
-Milyen betegség?
-Hát ez az! Tudod az a para, hogy még az orvosok se tudják megmondani, hogy mi a neve a betegségnek... a lényeg az, hogy nagyon szarul szoktam lenni.. a véremmel van valami vagy micsoda... de ne is beszéljünk erről..
-Egyébként tetszik a ház így belülről.
-Áá.. a ruhák szétszórva, bent a sarokban, az asztal alatt meg a kanapén is a tiszta vasalatlan vagy épp a koszos. Ott meg a másik sarokban a férjem nagy szekrénye tele érmekkel meg kupákkal meg mindennel..
-Mit sportol a férjed?
-Világbajnok sportoló.. a (név cenzúrázva).. volt már egy csomószor tévében meg hívták már mindenhova... annyi aranyérme van hogy csak na.
-Wow. Soha nem hallottam a nevét, ne haragudj. Egyáltalán nem mozgok ezekben a sport dolgokban.. De akkor együtt azért átvészelitek ezt az egészet nem?
-Hát nem egészen... már nem a férjem.. vagyis csak együtt élünk.. tudod, a két kislányom miatt.. nem akarjuk, hogy szétmenjünk aztán azzal csúfolják őket vagy mit tudom én... meg amúgy is neki van már valamilyen szeretője vagy csaja.. vagy egyszerre több is.
-Ó.
-De engem nem érdekel. Nincs köztünk az égvilágon semmi, ha egyébként meg akartad volna kérdezni. Csak néha megjelenik itt aztán kész.
-Nem akartam kérdezni. Semmi közöm hozzá. És értem.
(Elkezdtünk gyakorolni és közben megjelent a házban a világbajnok sportolónk aki hazajött, hogy letusoljon, hogy aztán gyorsan és pontosan kikupálva megjelenjen barátnőjénél. Miközben a házban sétálgatott a hangulat nagyon komor és hideg volt. Megpróbáltam minél kevesebbet látni belőle. Aztán odajött és kezet fogott velem, bemutatkozott .. én meg belenéztem a szemébe, és láttam...)
(Fura volt. Én ott ültem a széken ő pedig két méteres mivoltjában nyújtotta a kezét amit nagyon gyengéden szorítottam meg aztán gondolom annyira ő sem akarta megszorongatni az enyémet. Megijedtem. Láttam az élvezetet a szemében. Egyszerűen eufórikusan élvezte, hogy én a széken ülök ő pedig magasan fölémtornyosulhat. Na, és az a bemutatkozás. Világbajnok vagyok. Mentem és meghódítottam a világot. Nem akartam okoskodni: attól még a világ nem a tiéd. Boldogtalan vagy. Elfásult. Elhasználva érzed magad. Nem szereted a feleséged akit elvettél. Nem foglalkozol a gyerekeiddel. Szeretőket tartasz. Az életed tönkrement és a munkába menekülsz.
Hirtelen minden eltűnt. Csak én voltam ott... a érmek, a kupák, a rendetlen ház, a nappali és a konyha... mindenki eltűnt miközben nem is. És veszekedéseket hallottam és csörömpöléseket és kiabálásokat és boldogtalanságot éreztem... és akkor elengedte a kezem és ment a dolgára. És én bajban voltam, mert nem tudtam, hogy segítsek. És én bajban voltam, mert tudtam, hogy nem segíthetek. És én bajban voltam, mert beletörődtem, hogy mindenbe én sem nyúlhatok bele. És megijedtem, mert realizáltam, hogy ez az igazság.)

,,A művészet érzelem, a tudomány értelem. A tudomány definíciókon alapul, van értelme, logikája. A művészet az érzékeken, az érzelmeken, a víziókon alapul, s nem muszáj, hogy értelmet adjon.. egyáltalán."

Rosszul esett, hogy nem éreztem azt a nagy ,,bumm"-ot amit az ember akkor akar érezni amikor találkozik egy nagyon híres vagy keresett, komolynak vélt személyiséggel aki aztán tényleg sokat ,,letett már az asztalra". Hát ha ez így működik, ha ez az ára, mint az imént megtapasztaltam akkor ,,én nem akarok semmit letenni az asztalra.. soha többé."



A konyhában az egyik konyhaszekrény üveges keretéhez oda van biggyesztve egy arckép Szűz Máriáról. Amikor kilépek a fürdőszobából mindig őt pillantom meg elsőként és akárhányszor ránézek erőt ad. Ez az egyetlen kép ami erőt ad, mert láttam már milliónyi Szűz Máriás képet de azok olyan amatőr festmények voltak, hogy sikítva rohantam el tőlük.. de ez az egy.. ez a kiskép, ez a fotó... ez olyan más... egyedi és egyetlen.. nem is tudom honnan van.. egy kis modern fotó.. tiszta arc, hamvas bőr, fehér lepel borítja fejét, de ami nagyon tetszik az a nézése... lefele néz, ajkai alapállásban, szemei kissé becsukódva és anélkül, hogy tudnám mit érez elmondja nekem: beletörődés, elfogadás, megbocsátás... és akárhányszor ránézek átérzem.. akármikor ránézek én is beletörődök és jobban érzem magam... erőt ad.. beletörődés, megbocsátás és a szeretet.



-Te jó ég, te vagy az?
-Öö, ismerjük egymást?
-Én vagyok az, a Móni.
-Milyen Móni?
-Basszus, nem ismersz meg?
-Ne haragudj, de nem.
-Hát tudod a (vezetéknév cenzurázva) Móni.
-Te jóságos ég! Nem lehet!
-Nem ismertél meg?!
-Hát, ne haragudj, de nem... most komolyan.. tényleg bocsánat..
-Ezt most megjegyzem!
-Elnézést.
-És mizujs?
-Semmi érdekes.
-Hogy-hogy ezzel a busszal jösz? Hol voltál?
-Suliban.
-Ilyenkor?!
-Esti gimibe járok.
-Jaa.. és az milyen?
-Olyan, hogy este van.
(nevetés)
-És te veled mi van? Nagyon régen láttalak már. Utoljára akkor amikor nálunk kártyáztunk a teraszon.
-Ó, te jó ég! Az már milyen régen is volt! Meg a Halloween partik.
-Igen-igen.
-Meg azok a császkálások esténként.
-Ühüm. És te most hogy vagy, jól vagy?
-Hát... nem mondhatnám.
-Mert, miért?! Mi a baj?
-Mm... nem akarok róla beszélni.
-Pedig én szívesen segítek, ha tudok. Komolyan mondom.
-Köszi, de most tényleg nem akarok erről beszélni... olyan kínos itt a buszon. Mindenki előtt.
-Rendben.

...aztán móni többet nem is köszönött, ezelőtt integettem neki mikor egy buszon ültünk de ő csak biccentett egyet ridegen, emelt állal és arisztokratikus arckifejezéssel aztán elfordult és nézte az utcai fényeket az ablakon át... szépek és átkozottak?
Amit igazából Mónin láttam az a 100%-os mázolat amit magára kent és éreztem, mintha el akarna bújni mögé, és csak azért vázolta magára... a beesett szemek, a karikásak és félig becsukottak, mint egy igazi zombi... és azok a szemek... amikor belenéztem láttam, hogy sikoltoznak odabenn.. hogy odabenn a testben valaki kiabál és ki akar szabadulni... tönkrement egy újabb élet...

-Ja a Móni megváltozott nagyon!
-Miért?
-Ja?! Mert bulizós lett, meg piálós meg drogozik is.
-Micsoda?! A Mónika?! Az a Móni aki csendes, visszahúzódó volt és mindig olyan kis kedves, aranyos, segítőkész és mindig vidám? Az a Móni?!
-Ja! Nem hiszed el, de ezelőtt be volt baszva aztán leszopott valakit a kocsma mögött.
-Hogy mit csinált?!
-Ja! Két héten keresztül mindenki azzal szekálta miután kiderült!
-Szent szűz anyám borogass!
-Ja! Ő személy szerint azt mondta, hogy annyira be volt állva, hogy csak annyira emlékszik, hogy a srác beleélvezett a szájába meg, hogy szopta aztán többre nem is. Már arra se, hogy hogy nézett ki az akit leszopott.

~

-Ugye a Dia rászállt a Kristóf legjobb barátjára a Gáborra, de a Gábor mondta neki, hogy ő a haverja csajával aztán nem fog kikezdeni mire a Dia emiatt felkapta az agyvizet azt' a Dia eltiltotta a Kristófot a Gábortól.
-De akkor már a Dia együtt volt a Kristóffal?
-Együtt hát! De titokban kettőt akart tartani, mert viszketett a picsája...
-És ezért nem találkozik a Kristóf a Gáborral?
-Há' ezér' hát! Mer' a barátnője mondta neki, hogy ha egyszer is találkozik vele akkor szakítanak. A Kristóf meg olyan hülye.. annyira szereti a Diát, hogy inkább enged neki meg a picsáját is kinyalja csak vele lehessen meg ne hagyja el meg minden szar.
-Ez borzasztó.
-Gáz az a csaj nagyon. Nem tudom, hogy mi a faszt lehet benne szeretni! Most is állandóan veteti a cuccokat a Kristóffal aztán mutogatja a havernőinek, hogy hát ezt meg azt kapott a palijától holott úgy erőszakolja ki azokat a cuccokat. Meg cipelteti a szőrős picsáját vele mindenhova az a hülyegyerek meg viszi is mindenhova. Tiszta hülye az összes.
-Jézusom... akkor lehet, hogy azért nem látogat meg mostanában a Kristóf?
-Mer'?!
-Mert régebben még csak le-lejött hozzám aztán most meg, ha kérdezem mindig kitalál valamit, hogy miért nem tud meglátogatni.
-Há' akkor biztos azér' mer' a csaja azt mondta neki, hogy nem mehet sehova.
-De hozzám miért ne engedné le?
-Há' mer' olyan hülye az a csaj, mint a picsám, azér'! Ennyi!

~~Sade - Why Can't We Live Together~~

,,-Késtél Hanna.
-Tudom Péter. Ne haragudj... már igazán megszokhattad volna. Tudod én mindig kések.
(nevetés)
-Tudom."

Mindig elsiklok a beszélgetések különböző motívumai mellett.. a szavak, az elkezdett de be nem fejezett mondatok.. a pillantások.. a száj, a szem, a kezek, az ujjak.. és ami a legfontosabb: a ki nem mondott szavak.

------------------

,,~Bejelentkezés
~http://tstars.pinkvanilla.hu
~A Pinkvanilla tstars oldala arra kreálódott, hogy transzneműek között baráti kapcsolatok szövődjenek, emellett alkalom nyílik egymás segítésére is. Kellemes barátkozást.
~Főoldal - Katt! ~Nézd meg a friss üzenőfali híreket! > Katt!
>>Katt-katt..
>Anita 5 új képet töltött fel 'Farkam' c. albumába. - 45 perce. - Tetszik - Megosztás
>tranny87 új bejegyzést tett közzé: 'Nekem ne mondja senki, h hetero miközben faszt szopna ezerrel meg dugatná magát keressen fel sürgősen egy pszichiátert....' - 10:51 - Tetszik - Megosztás
>Balika20 új bejegyzést tett közzé: 'Én inkább arra nem mondok semmit, hogy egy ember békés szándékkal rádír, te meg elküldöd a pi"ba...no komment.' - 11:27 - Tetszik - Megosztás
>tsmoni új bejegyzést tett közzé: 'UGY LÁTOM EZ A HELY IS EGY BUZI OLDAL LETT!MÁR MINDENKI TRANSZ NEMÜ NÖKÉNT EL FASZIKÉNT KERES MAGANAK PARTNERT AKI NÖKÉNT KEZELI SATÖBBI KÉPZELETBELI MEGNYILVÁNULAST LATOK!MEGSZÉGYENITÉS A VALODI TRANSZ NEMÜEK SZÁMÁRA EZ AMI ITT FOLYIK,GUSZTUSTALAN' - 09:56 - Tetszik - Megosztás
>Leo hozzászólt kiscica54 képéhez: 'Úúúú de jó a segged. Megbasználak!!!' - 12:50 - Tetszik - Megosztás
>Kijelentkezés - Biztosan el akarod hagyni az oldalt? - IGEN!!
>Kijelentkezve"

-----------------

,,-És maga mit gondol ezekről a dolgokról?
-Há' szerintem a cigányok, meg a zsidók meg a buzik azok mind ilyen aljanép tudja.. a izzéé.. hát ezek mind azér' vannak, hogy a felsőbbrendűek belőlük táplálkozzanak. Most képzelje el mondjuk a pókokat. A legyek se esznek pókot, hanem az pont fordítva van. Szóval ezek a véglények, a buzik meg a cigók, a zsidók hát ezek olyanok amiket én reggel ott hagyok a klotyóba.
-Maga mivel is foglalkozik?
-Há' én prostituált vagyok itt a nyolcadik kerületbe'!
-De magánál is megszoktak fordulni különböző etnikumu és bőrszínű vendégek, nem igaz?
-Há' én az ilyenekke' nem foglalkozok. Há' tudod úgy van ez, hogy én az aljanéppe' nem állok le. Szóval, ha jön ilyen hozzám - mer' én nem az a garzóba lakó prostituált vagyok, hanem sokkal felsőbbrendű -, na szóval ha jön ilyen hozzám akkor én azokat elküldöm a náthás picsába!
-De miért?
-Há' mer' tűzre való az összes. Ilyen aljanép meg minden. Hát a történelem során is megfigyelhetjük, hogy az ilyen aljanépek mind pusztulásnak vannak ítélve, mer' az a feladatuk, hogy a felsőbbrendűek táplálkozzanak belőlük. Há' az állatvilágba is így van, nem? Van a kaja meg aki megeszi, azt kész van.
-Egyetlen egyet még hadd kérdezzek magától.
-Na lökjed!
-Maga szerint, ha a butaság és a tudatlanság tényleg fájna.. az emberek valóban ordítanának?
-Fúúúú! Hát ez egy rohadt jó kérdés látod... Megmondom neked az őszintét: nem tom!"



-Szentséges Guadalupei Szűzanya! Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt velem!
-Te jó ég! Micsoda?!
-Miii?!
-A fogorvosomnál voltam amikor az egész megtörtént, de annyira borzasztó volt..!
-Mi történt?
-Csak nem bántott?!
-Dehogyis! Épp a fogamat ráncigálta, de nem akart kijönni és én csak nyögtem és nyögtem egyre hangosabban és nyugtalanabbul amikor hirtelen egy nyomó érzést éreztem a vállamnál.
-???
-?!
-A doktor úrnak erekciója volt miközben mellettem állt és megpróbálta kihúzni a fogam!
-!!
-Mekkora volt neki?!
-Nagyon nagy és nagyon kemény! De ez most nem fontos.
-És mit mondtál?
-Mégis mit kellett volna mondanom: 'Gratulálok' ?! Gyorsan fogtam magam és mihánst kihúzta a fogam szó szerint kirohantam a rendelőből.
-Ez durva.
-Még most is a trauma hatása alatt vagyok...



A Föld forog, az élet megy tovább. Az enyémben a tanulás körül kezdtek el forogni a dolgok, amelyek mellé újabb izgalmak és rejtélyek csusszantak be.

A biosztanárnő aki egyébként ifjuságvédelmis is volt a régi iskolámban, most ősztől átigazolt abba amelyikben én tanulok. Furcsa volt. Sőt, borzasztó volt. Egyszerűen nem is tudom, hogy hova tegyem az egészet. Csak ott álltam az iskola előtt és vártam a padtársam amikor egyszercsak megjelent a hátam mögött és kiabálni kezdett. A nevem kiáltotta mire aztán hirtelen egymás mellett termettünk. A következő pillanatban már arról kérdezett, hogy meddig jutottam az életemben, hogy még mindig depressziós és szuicíd hajlamú vagyok-e amire persze rácáfoltam, de nem hitte el. Közben elmeséltem, hogy tanítani szeretnék amire persze csak bólintott, s közben láttam a szemében, hogy ez nekem nyílván nem fog sikerülni, s az egész csak egy múló szeszély.
Emlékszem, egyszer említette is, hogy menjek gyárba dolgozni, mert oda még csak be tudnék illeszkedni.. és erről a gyármunkáról és a munkásokról úgy beszélt, mint valami lealacsonyított tömegről.. lenézően. Lenézte őket. Pedig az gyárimunkások az egész ipar fogaskereke. Nélkülök, a mezőgazdászok, az állattenyésztők és a különböző - szerinte alantas - munkát végző emberek akik ennek a nagy robotnak a részei a szíve az egész világnak. Nélkülük a gazdag emberek sem ennének. Nem tudnánk kenyeret tenni az asztalra. Ezek az emberek nap, mint nap kiteszik szívűket, lelküket. Keményen dolgoznak és hozzájárulnak ahhoz, hogy másoknak legyen. Ők azok akik díjat érdemelnek, mert figyelemre méltóak és rettentően fantasztikusak. Ezen gyári munkások nélkül a világ nem lenne sehol. Ez a tanárnő meg menjen hegyet mászni.
Nem éreztem jól magam, hogy vele kell beszélgetnem. Tudjátok van az a fura szokása - vagy nevezhetnénk valamilyen pszichés beütésnek - hogy az egyik pillanatban mosolyog, a következőben meg teljesen lehorgasztja a száját, egyenesen a földig. És ezen két arcmimikáját másodpercenként változtatja. Egyrészt ez is megijeszt vele kapcsolatban.
Másrészt pedig az, hogy ő a mai napig abban a tudatban él, hogy minden erejét belevetette abba, hogy nekem segíthessen.. és fogalma sincs róla, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem, hogy hányszor szégyenített meg és okozott nekem ,,kellemetlen" (mert annél azért jóval durvább) pillanatokat. Hogy segített abban, hogy tönkremenjen 4 év az életemből míg ott tanultam ahol ő tanított.. s abban a tudatban él, hogy ő mindent jól csinált és mindenben jól járt el. Soha nem fogom elfelejteni amikor magántanulóként tengtem-lengtem itthon, aztán mentem be és vizsgáztam félévenként. Amikor irodalomból vizsgáztam akkor a tanárnő azért adott nekem kettest, mert olyan vagyok amilyen. Nem nézte meg a feladatlapokat amelyeket kitöltöttem, nem is ellenőrizte le. Kérdezett néhányat szóban aztán leosztályozott. Persze én akkor még nem tudtam, hogy arra egy teljesen másfajta rendszer működik.. de rohantam ehhez a biosztanárnőhöz aki akkoriban ifjúságvédelmis tanárnőként is funkcionált.. és ő azt mondta nekem, hogy az irodalomtanárnőnek meg van magában egy kialakított képe, hogy az embernek hogy kell kinéznie, hogy kell viselkednie, és ha valaki kilóg az általa megteremtett idilli képekből, akkor azt joggal osztályozhatja, s ítélheti el.. illetve le. Hatalmas csalódás volt és töréspont az életemben.. akkor realizáltam csak igazán, hogy csak magamban bízhatok. Elvégre.. hogy képes valaki egyáltalán ilyet mondani, hogy jól jár el az aki elítél másokat valami miatt.. mert neki nem tetszik valami. Ez olyan borzasztó és hihetetlen.. és úgy viselkedik, mintha okosat mondott volna. Rosszul vagyok ettől a nőtől. És el akarom mondani, hogy nap, mint nap milyen pusztítást végzett.. milyen károkat okozott, hogy mit tett velem.. hogy tönkre akart tenni miközben ő azt hitte, hogy az ő életfelfogásai szeint élni egyenlő a világmindenséggel. A képébe szeretném vágni, hogy mit éreztem akárhányszor ,,segíteni" próbált nekem. Már megbocsátottam.. elfelejteni nem tudom.. én most már csak azt kérem, hogy tűnjön el az életemből.. mindörökké.

Az irodalomtanárnő is kimutatta a foga fehérjét. Egy igazi brutális despota. Tejhatalmát teljességgel kihasználja, s kiélvezi. Egyik jóbarátnőm mondta egyszer: ,,..tudod, csak nagyon kevesen tudnak nem visszaélni a hatalmukkal..."
Ha körülnézek a tanintézményben.. ez sajnos valóban előfordul. Tönkrement életek akik menekülnek, bele a munkájukba, s közben a hatalmukba kapaszkodnak, mert úgy érzik, hogy másuk már nincs.. s talán valóban.
Két évig tanított minket az az irodalomtanárnő akivel volt egy kis összezörrenésem, akinek levelet írtam, s akit azért küldtek el - mint kiderült, nem is szánt szándékkal ment el, hanem elküldték -, mert zsidó volt és ezt büszkén vállalta is. Ő volt, ő van, és ő is lesz az inspirációm örökkön örökké.. ő vett arra rá, hogy az angol nyelv mellett irodalmat is akarjak tanítani majd gimnáziumban.
Aztán jött a helyettesítés. Kaptunk egy tanárnőt aki affektál, folyton ordítózik, szegényke már nagyon öreg, de a szája nagy, különböző pofákat vág diákokra akik megpróbálnak felszólalni az órán, de - isten ments - nem válaszolnak helyesen.. legalább a lelkesedést értékelhetné, de ahogy rájöttünk, neki semmi sem jó.
Életem legelső irodalom kettes aláját kaptam meg tőle.. a padtársamé elégtelen lett. A téma? Hát csak Az ember tragédiája. El kellett olvasni a könyvet, kaptunk öt kérdést és kész. Valaki szimplán kipuskázta a tankönyvből, neki hármas-négyes lett. Mi a padtársammal becsületesen kiolvastuk a könyvet, s legjobb tudásunk szerint próbáltunk felelni a kérdésre. Az utolsó joker kérdésre például a XII. színből írtam egy hosszabb fogalmazást arról, hogy az a szín azt mutatja be, hogy a tudomány kiöli a művészetet, stb. Beszéltem a művészet szépségéről, érzékenységéről, az irodalomról, a szerelemről és ezen dolgok tisztaságáról, gyönyörűségéről. Körülbelül 15 percen keresztül írtam hozzá, és borzasztóan lelkes voltam.. csak úgy áradtak a lelkemből a szavak.. erre mit kaptam? Oda van írva ezen fogalmazásom alá, hogy ,,Ez meg mi?!". Azt hittem, hogy leesek a székről. Ennek a nőnek tényleg semmi se szent. Vagy csak pofára megy.. ahogy a régi sulimban szokták mondani.. és te jó ég - most a kezeimbe temetem az arcom - TÉNYLEG! Ilyen van és létezik.. ez még borzasztóbb, mint gondoltam volna. Ez a nem is tudom minek a legalja. A zsidóságát felvállaló tanárnőnél még hármasom sem volt.. négyesem is alig.. nemhogy kettes alám. És a padtársam tavaly ugyanezen tanárnőnél írta az osztály legjobb dolgozatát ami egyébként hibátlan is lett és egyszer az életben végre őt is megdícsérte egy tanár a munkájáért. Most meg? Elégtelent írt. Pedig becsületesen elolvasta a könyvet. Ez hihetetlen és felkavaró. Beleöljük az energiánk, az időnk, a lelkünk és ezt kapjuk vissza... Istenem, valahogy ments ki ebből! Nyugdíjazd, kérlek!
Még most is teljesen le vagyok sokkolva! Na, de még fel sem készültetek gondolom, mert most jön az ami az egész órát egy totál diliházzá rendezte át. Egyet találhattok, hogy kié lett  a legszipi-szupibb, leghibátlanabb és legcsodálatosabb dolgozat az osztályban.. ááá, úgy sem fogjátok kitalálni.. hát persze, hogy nemezisemé.
Az óra végén aztán arról pusmogtak a többiek, hogy nemezisem és a mostani irodalomtanárnő már régóta ismerik egymást, sőt egy ideig a tanárnő ott lakott ahol nemezisem... véletlen egybeesés? Nem hiszek a véletlen egybeesésekben.  Gyanús egy picit? Ugyan! Csak egy nagyon nagyon picikét. Biztosan nincs hozzá semmi köze.
De amit a szeméből kiolvastam az rosszabb volt: ilyen az élet.. tele korrupcióval, feketeséggel és cserével.. bár szégyen, de így kell élni.. nekünk is.
Körülbelül így volt.. talán azt hiszi, hogy rájött az élet értelmére.. csak az a baj, hogy rosszul hiszi.
A dolgozatot szinte együtt téptük szét osztálytársammal. Mármint mindannyian a magunkét. A tanárnő persze felvonta szemöldökét, de láttam a szemeiben, hogy nem fél.. nem azért, mert nincs mitől félnie vagy hogy tiszta lenne-e a lelkiismerete.. nem fél, mert hatalma van. Nem félek, mert van hatalmam és ez megvéd. Ti nem tehettek semmit sem, mert felettetek állok. Ez volt a szemében. Olyan volt a dolgozattépkedés, mint valami tiltakozás egy alkotmány ellen. Csodálatos érzés volt. Persze aztán mondta, hogy szeretné látni a dolgozatokat az asztalán, mert majd be akarja írni. Rajtunk ne múljon. Mi maradunk becsületesek, s megmondjuk a következő órán, hogy hányasra értékelte a munkánk. Mi akkor is becsületesek leszünk, és tiszteletadóak, ha nem ezekből nem kapunk vissza semmit sem. Mert ez a legfontosabb. Nincs rejtegetnivalónk. Adunk a szeretetből, mert nálunk van, ha esetleg valaki odajönne és kérne belóle.. mocskos játékokat nem játszunk, mert az nem a mi dolgunk.. azt megcsinálják helyettünk mások. Azzal nekünk nem kell foglalkoznunk. Mégegyszer, a nap fénypontja a dolgozat széttépése volt. Nagyon jó érzés volt. Én persze indulatos voltam.. fogtam a dolgozatot, darabokra téptem majd felkiáltottam: ,,-Ez nem az én értékelt munkám.. ez egy szar!". Aztán lesöpörtem a padlóra a törmeléket. (Nyugi, az óra után összetakarítottunk magunk körül.. nem akartunk mégtöbb melót csinálni szegény takarítónéniknek akik amúgyis egész nap megállás nélkül takarítanak.) Mérgesen nézett ránk, de inkább folytatta az órát. Rosszul esett, hogy beletettem a tudásom, önmagam, mindenem és nem értékelték.. pedig csak neki, csak miatta, érte. És úgy éreztem magam, mint egy eldobott tárgy a csatornában. De őt nem érdekelte, hogy milyen sérüléseket okozott.

-Mi lesz velünk így irodalomból?! Elégtelen?! A három évben eddig egyszer nem írtam elégtelent.. még hármason se volt! Most akkor mi a franc lesz?!
-Megmaradunk becsületesnek, megbocsátónak, szeretteljesnek. Megbocsátunk, tovább lépünk, fejlesztjük magunkat, tanulunk az esetből, készülünk - töbet, jobban - tiszták maradun - magunkhoz és másokhoz -, megvédjük magunkat, s kiállunk az eszméink mellett.. s majd a az ég megsegít. Azt mindenesetre tudnunk kell, hogy bármi is történik velünk.. a végén minden rendben lesz majd.
-Gondolod?
-Nem. Én tudom.
-De mi lesz velünk az érettségin, ha odáig eljutunk.. egyáltalán?!
-Minden rendben lesz. Csak bízz benne.
-Miben?
-Az életben.

Na, azért volt jó is a mai napban. Például, hogy a tanárúr egy négyest meg még egy ötöst is írt a biosz témazárómra ami egyébként két oldalt foglalt össze, s bár reménykedtem a négyesben, végül jobbra fordult az eredmény.

Még mindig nem választottam ki, hogy mi az a plusz amiből érettségizni fogok. Lehet fizikát, informatikát, bioszt meg föcit választani. Fizika vagy biosz. De most a biosz felé hajlok. Miért? Mert inspirál ez a jó jegy. Itt például van inspiráció. Ezért kell jó jegyet osztogatni. Mert az ad némi motívációt, inspirál és megmozgat.

Azt hiszem egyelőre ennyi.. tovább folytatom kalandozásom az életben, s majd jelentkezem.
Tartsatok ki!