Folytatódik az interjútortúra. A második részben egy feltörekvő lemezlovassal beszélgettem. De beszéljen helyettem inkább a riport. Kellemes olvasgatást mindenkinek.


Magyarország mely felén élsz? Hol élsz?

Budapesttől nem messze egy kisvárosban, Pécelen.

· Mi az amit szeretsz itt?

Azt a morált, ami itt uralkodik. Azt, hogy közel van Pesthez, mégsem olyan túl közel, bár amikor munkábajárás van, akkor mindig olyan távolinak tűnik a hazaút. Azért látszódik a városias életmód, meg Budapest közelsége. Kicsit ha messzebb nézünk talán ez a morál eltűnik.

· Mi az amit kevésbé szeretsz itt?

Mindig is vágyakoztam jó szomszédok iránt. Nem mondom, hogy most nem jövök ki velük, mert az nem lenne igaz. De amikor a tévében látom, hogy összejönnek, kerti partiznak, beszélgetnek, átjárnak egymáshoz meginni egy kávét, vagy bármit, akkor mindig fáj egy kicsit a szivem. Viszont jó helyen lakunk, ezt nem cserélném el. Bár inkább úgy fogalmazok, hogy nem mindig cserélném el. Legutóbb egy kisebb település újonnan épített negyedében jártunk, amerikai stílusú házak mindenhol, a jó szomszédi szeretettel, mindenki ismert mindenkit, és őszintén megfájdult a szivem.

· El tudnád képzelni az életed máshol? Más országban? Más körülmények között, és ha igen akkor hol és milyen körülmények között képzelnéd el szívesen?

Talán erre pont az előbb válaszoltam. Sokszor megfordult a fejemben külföld. Néha még az a gondolat is foglalkoztat, hogy fogni egy nagy bőröndöt, és itt hagyni mindent úgy, hogy nem nézünk magunk mögé. De ezt nem tudnám megtenni, ehhez még elég sokminden kellene, hogy így döntsek. Ha konkrét ország a kérdés, akkor USA, vagy Anglia lenne. Mindenképpen olyan, ahol angol az anyanyelv. Általános iskolában németet tanultam, majd később angolt, ami sokkal jobban megtetszett, meg hát azt is kell hasznánom a munkám során, így egyértelmű is lenne az ilyen anyanyelvű országot célkét kitűzni. Bár az angolokról azt mondják, hogy lusta nép, pont ez miatt, mert nem kell nekik megtanulni más nyelvet, hiszen szinte mindenhol megértetik magukat. Na ebből a szempontból azt mondom, hogy nem jó nekik, mert igenis kell tanulni másik nyelvet. Bár ha már nyelv, akkor spanyol, és olasz, valamint az orosz is érdekes, és jó nyelvek lehetnek. Majd egyszer talán ezeket is elsajátítom, és akkor lehet, hogy már nem csak USA, vagy Anglia lesz a cél.

· Mi az amit a szabadidődben csinálsz és szeretsz csinálni?

Ha most azt mondom, hogy szinte nincs szabadidőm, az közhely. Mindig arra van időm, amire hagyok, vagy tervezem. Igazából a naptáram nélkül azt hiszem, hogy elvesznék. Régebben kiröhögtem azt, aki felírt mindent, mert fontos ember volt, vagy annak érezte magát. Aztán mára rá kellett jönnöm, hogy ha valami nincs a naptáramban, azt elfelejtem. Ha valami benne van, a többit ahhoz igazítom. Egyébként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám a hobbim is. Informatikusként, vagyonvédelmi szerelőként, és djként dolgozom, így ha van szabadidőm, akkor is ezekkel foglalkozom. Most már egy jó ideje rádiózom is, így végülis az is a szabadidőhöz tartozik. Szeretek zenéket keresni, keresni az újakat, a jókat. Ma már ez nagyon számít egy-egy buli alkalmával. Viszont néha az egyik szakmám a másik rovására megy, de azért megpróbálom a mérleget egyensúlyban tartani.

· Mi az amire nincs időd, de nagyon vágysz arra, hogy legyen rá?

Amit mindenképpen szeretnék megtanulni az a zeneszerkesztés. Viszont időhiányban szenvedek, így talán ez az első dolog, amit most ide lehetne sorolni. Sokszor eszembe jutnak dallamok, amiket jó is lenne megvalósítani. Erről az álmomról nem mondtam még le. Szép lassacskán, de meglesz. A zene szeretete egy-két hangszertől is jön, mármint imádom a hangszereket, egy-kettőn játszok is, de itt a következő pont, a többi, amin nem, de szeretnék. Van pár dobom, gitárom, billentyűs hangszereim. A billentyűsök mennek, a dobok hébe-hóba, a gitár egyáltalán nem. Pedig mindegyik jó. De leszek én még öreg, és nyugdíjas, amikor ezeket fogom csinálni. J És hogy ne csak a szakmában maradjunk, nagy álmom a buszvezetés. C, D + E kategóriák megszerzése. Ha idősebb leszek mellékállásként ezt is szívesen csinálnám. Hordanám az embereket jó hosszú csuklós, emeletes busszal. Lehet, hogy gyerekes dolog, de én szeretném. Ha megyünk valahova kocsival, én vagyok az, aki tuti, hogy tolatva áll be, de talán ettől is van az, hogy bárhova beállok, és bárhonnan kiállok, bármikor. Gyakorlat teszi a mestert ugye, bár nem mondanám, hogy nagy autós mester vagyok, de imádom. És mire jó a dugó? Hát jönnek az ötletek zenei téren, és akkor már megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk.

· Van-e esetleg barátod/barátnőd vagy hódolód/hódolsz-e valakinek vagy aki igazán szimpatikus számodra?

2005-ben ismerkedtem meg jelenlegi barátnőmmel, akivel már jegyesek is vagyunk egy ideje, de esküvőt még egyelőre nem tervezünk. Gyereket viszont igen, reméljük, hogy hamarosan össze is jön.

· Mesélj arról ami igazán megmozgat téged. Aminek élsz. Vagy amira igazán vágysz. Ami a mindennapod terén kiemelkedő szerepet tölt be. Szereted is. Vagy szeretnéd, ha az a bizonyos dolog kitöltené teredet. Írj a vágyaidról, terveidről, álmaidról.

Hát azt hiszem, hogy ezt néhány kérdéssel előbb már elmeséltem. Soroljam? Zeneírás, buszvezetés, de a beszélgetések, a tanulás, az elmélkedés, a semmittevés is ide sorolható. Szeretek új dolgokat kipróbálni, és ha csinálok valamit, abban magas szinten mozogni, vagy első lenni. Ha már elmélkedés, és semmittevés, akkor máris ott vagyunk megint, hogy jönnek a gondolatok. Szóval pörgés van.

· Milyenek a mindennapjaid?

Reggel általában korán kelés van. Egyrészt be kéne érni a melóba, másrészt meg aludni sem szeretek, bár néha kidőlök, és akkor jó egy kicsit tovább nyomni az ágyat. Viszont, ha alszok, akkor alszok, akkor nincs olyan, hogy forgolódás, vagy ilyesmi. Kelés után pörgés van. Oktatóként dolgozom, így frissnek, üdének kell lenni, ha tanfolyam van. Ha nincs tanfolyam, akkor marad a tanulás, vagy éppenséggel az elmaradások bepótlása. Az meg szokott lenni bőven. Szerencsére mindig mindennel időben elkészülök, ezzel nincsen gond, de ha egyhuzamban tanfolyam van 1-2 hónapig, akkor jön a kidőlés egy idő után, és jó, ha nem 5kor kell kelni reggel. Csiszár Jenő mondta, hogy a rádiósok akkor, amikor nem ülnek a mikrofon előtt, fejben akkor is rádióznak. Na hát ez nálam is így van kb. Van úgy, hogy munkába menet beszélgetünk valamiről, és egy korábbi probléma megoldása épp akkor jut az eszembe. Ilyen sokszor van. Ebből is látszódik a pörgés, hogy egyszerre több dolog is van, ami érdekel, és fontos. És akkor a naptárhoz tértünk megint vissza. Ha az nincs, akkor vége. És szerencsére mindenhol elérhető. Telefonon, gépen, interneten, mindenhol. Szinkronizáció a varázsszó. J Különben megint nem jó semmi a naptár sem, ha ide ezt írod, egy másik helyre meg egy másik dátumot, vagy találkozót.

· Szeresz itt és így élni?

Sosem gondolkodtam ezen, de azt hiszem, hogy igen. Néha jobb lenne, ha kicsit lájtosabb lenne, de akkor meg elkezden unatkozni, és rámjön az alkotási vágy, szóval hiányzik. Szeretek nyaralni, pihenni természetesen, de hát Csiszár Jenő mondata ide is érvényes. Attól még én maradok, én vagyok az, akinek ugyanúgy jár az agya, ha éppen a tűző napon a strandon úszkálok a frissítő vízben.

· Mi az ami igazán boldoggá tenne téged?

Azt hiszem, hogy teljes mértékben boldog vagyok. Két dolog hiányzik az életemből igazából. Az egyik, hogy milyen jó lenne, ha több pénzem lenne, és akkor kevesebbet lehetne dolgozni, több maradna az agyalásra, meg az álmok valóra váltására, a másik pedig egy gyerek. Utóbbit könnyebb összehozni, bár ahhoz is pénz kell, de úgy érzem, hogy ha lesz egy baba, tuti, hogy kicsit lenyugszom, és többmindenre mondok majd nemet, csakhogy itthon lehessek a családommal. Igen, azt hiszem, hogy egy baba most az, ami igazán boldoggá tenne. Ha a nemét kérdezed, akkor inkább fiú, de a lánynak is ugyanúgy örülni fogok. Vágyok arra, hogy valakinek igazából én legyek a példaképe, és apás legyen.

· Mik az álmaid? Oyan álmok is lehetnek amelyek így egészen impossziblisnek tűnnek a távolból nézve.

Hát azt hiszem, hogy erről is beszéltem már. Általában az álmaim nagy részét valóra váltom. Na jó, nem kell luxusapartmanra gondolni, hogy azt álmodom, és megveszem, mert ilyen nincs. Erre nincs lehetőségem. Racionálisan gondolkodom, viszont makacs is vagyok, ami azt jelenti, hogy amit meg tudok csinálni, azt meg is fogom. Viszont amihez nincs türelmem éppen, na azt ne kérd, mert nem fogom megcsinálni, vagy csak nagyon nehezen, viszont az meg rossz munka lesz, ami meg nem rám vall, szóval inkább meg sem csinálom. Bár ha imposszibilis álmokra gondolok most, akkor talán a külföldi lét annak tűnik, de ez nem is baj, mert iszonyat honvágyam lenne szerintem már másnap.

· Van kedvenc idézeted? Olyan amit szeretsz vagy olyan ami szerinted minden szituációra igaz lehet. Több idézet is lehet és magyarázd is meg hogy miért tetszenek.

Nincs kedvencem. Sokat szoktam ilyeneket olvasni, és meg is jegyzem átalában őket. Így vagyok a viccekkel is. Kevés van, amit nem ismerek. De kedvenc ebből sincs. Ha mondanom kéne egyet-egyet, nem tudnék. Ha úgy hozza a sors, akkor mondok. Említettem, hogy oktató vagyok, itt is nagyon jól jönnek ezek a beszólások, poénok, idézetek, szösszenetek. De ha be kéne gyakorolnom, nem lenne jó. Így viszont spontán jön, és sokkal jobbra sikerül.

· Van-e olyan karakter, színésznő, színész, zenész vagy egyéb személyiség aki inspirált téged, inspirál téged vagy úgy érzed, hogy életed végéig csak ő fog a példaképed lenni. Van-e példaképed? Ki? Miért? Miért szereted őt?

Na ez megint egy nehéz kérdés. De vegyük példának a zenélést. Tudom, hogy van olyan, hogy ranglétra, és tudom, hogy hol a helyem, és azt is tudom, hogy kivel hogyan kell viselkednem. És azt is tudom, hogy bár kollegák vannak, és nem kéne, hogy példaképem legyen, azért mégis akad. Aki igazán példakép az Newl. A személyisége, a másokkal való bánásmód, a tudás, aminek a birtokában van, az életvitel, ahogy ő csinálja, az öltözködése, a megjelenése. Nem vagyok szemüveges még, de ha az leszek, biztosan valami olyasmi stílusút fogok választani, mint neki van. Talán ő volt az, aki ezt a vastag fekete keretű szemüveget divatba hozta. Biztos, hogy elsőre furcsán nézek majd ki benne, de majd megszoknak azok, akik szemüveg nélkülinek ismernek, akik meg majd még ezután kerülnek a közelembe, azoknak meg úgyis mindengy lesz. Más példaképem most nincs. Kisebb koromban Jim Carrey volt, akire hasonlítani akartam. Ha kedvenc zeneszerzőt, színészt kérdezel, nincs olyanom. Van, akiket szeretek, pl Carrie-Anne Moss, a Mátrix Trinityje. Vagy akár mondhatnám Angelina Jolie-t is. Viszont ha már Mátrix, akkor pl Keanu Reeves stílusa is bejön, amit abban a filmben képvisel. Amúgy nem vagyok egy nagy filmnéző, lehet, hogy ezért sincsen kedvenc szereplőm sem. A Mátrix viszont a kedvencem, de az meg csakis angolul, magyarul utálom, bár úgy is meg szoktam nézni.

· Hogy képzeled el az életed mondjuk úgy 10 év múlva? Jó bőven fejtsd ki, kérlek. Legyen benne minden ami csak lehet. A lényeg, hogy fejtsd ki az álmaidat a vágyaidat és így tovább.

Egy újabb visszatérő kérdés. Szeretném ugyanezt csinálni, amit most. Szeretnék sikeresebb lenni valamivel, bár így is szerintem elég sokmindent elértem, amiért igazán hálás vagyok mindenkinek, aki velem volt a jóban is, meg a rosszban is. Most 28 éves vagyok, szóval +10 az barátok között is 38 év, szóval egyáltalán nem leszek még öreg, hadirokkant, bármi jöhet még addig. Az említett buszvezetésre ráérünk majd 60 évesen is. De térjünk vissza 10 év múlva rá, és megmondom, hogy azt szerettem-e volna, ami éppen akkor leszek.

· Mivel én is tagja vagyok a csoportnak, ezért egyszerűen muszáj hogy ilyen kérdést fel tegyek mindenkinek aki megforul a postafiókomban egy interjú keretéig:
· Az ország azon területén ahol élsz, te mit gondolsz, az emberek többsége hogy áll hozzá az LMBT témákhoz? Elutasítóak vagy megértőek? Tudsz esetleg példákat is mondani valamelyikre vagy épp mindkettő esetre?

Hogy őszinte legyek, sosem hallottam még az LMBT kifejezést, ezért utánanéztem, hogy mi is az. Most már ezt is tudom. J A kérdés szerintem korosztálytól függ. Ahogy öregszik az ember, elfogadja. Nem fog nyilván változtatni szándékosan a beállítottságán, de elfogadja. Sokan lehurrogják a meleg bárokat, pedig ott vannak az igazi bulik! Játszottam már pár alkalommal ilyen helyen, és amikor a közönség szeretetét érzed, és buliznak mindenre, az igazán jó dolog. Tökmindegy, hogy ki smárol előtted és kivel, nem ez a lényeg. Több, mint 10 év zenélés után kicsit furcsa volt persze, hogy a pasik és a csajok nyíltan felvállalnak mindent, de gyorsan bele lehet szokni. Meg aztán ismerik a NEM szót is, illetve ha párod van az úgyis látszik, hogy kihez vonzódsz. És tudod, hogy mit díjjazok még? Amikor valaki nyíltan rákérdez. Veszi a bátorságot, és megkérdezi, hogy mit szólnál egy hármashoz, vagy mit szólnál bármihez. Ez nem velem történt meg, hanem egy ismerőssel, aki kiakadt teljesen ettől. Én azt mondtam, hogy figyelj, idejött, rákérdezett, azt mondtad, hogy nem, semmi gond. Megértette, ennyi. De gondolj bele. Mi van, ha azt mondod, hogy igen? Ezt csakis úgy tudja meg, ha rákérdez. Ha nem kérdez rá, majd otthon zsörtölődik. Biztos veled is volt már ilyen. Meg kellett volna kérdezni, be kellett volna menni, vissza kellett volna fordulni... Nekem az egyik alkalommal, amikor zenéltem kb hárman fogták meg a hátsóm, mert összetévesztettek a rezidens dj-vel. Naés? Nem haltam bele. Sőt, jót mosolyogtam is az egyik lányon, aki utána nagyon szégyelte magát, és jött ezerszer bocsánatot kérni tőlem is, meg a menyasszonyomtól is, hogy nem direkt volt. Nem haragudtunk rá egyáltalán. Összefoglalva, talán az elsőre való itélkezés az, ami nem jó. Én nem fogom azt mondani, amit hallani akarsz, én azt mondom, amit én gondolok. Nem mondom, hogy fúúúj melegbár azért, mert a csapatból mindenki ezt mondja. Én elmondom, hogy tök jó hely, és hogy mik voltak ott. Lehet, hogy ezért sokan nem szeretnek, viszont az igaz barátaim pont ezért szeretnek. Mert elmondom nekik, hogy mit gondolok, hiszen azért kérdezett meg. Ha fáj, amit mondok, majd elmúlik, de gondolj bele mennyire fájt volna, ha nem vagyok őszinte, és később kiderül, és szétmegy a barátság? Hát az sokkal rosszabb. Van pár meleg ismerősöm, akikről később derült ki, hogy azok, illetve volt olyan is, aki váltott. Naés? Még most is a barátaim, sőt, örülök, ha fel meri vállalni.

· Melyik a kedvenc évszakod? Miért? Mit szeretsz benne?

Gyakorlatilag a 4 évszakból 2 lett, úgyhogy nagy választásom nincs. Vagy nagy meleg van, vagy nagyon hideg. Valahol a kettő között van a kedvencem. Hívjuk tavasznak, illetve kora ősznek. Amikor nincs meleg, hogy szétizzadjuk az agyunkat, de nem is fagyunk jéggé. Nem szeretem amúgy a nagyon meleget sem, télen is 20 fokra állítjuk a fűtést. Nyáron viszont 30+ fok is van, mivel tetőtérben élünk. Na az kegyetlen. Viszont amikor vacogva jövünk haza az sem jó. Végülis minden évszaknak megvannak a jó és rossz tulajdonságai egyaránt. Ha lehet választani, akkor mindenképpen a tavasz, és a koraősz, aztán jön a nyár, meg a strandolások, pancsolások, ablaknyitogatások, és a sort a tél zárja a zodságával, koszosságával. És utálom, hogy ha kimegyek 2 percre a kapuba, akkor 10 percig öltözni kell, mert hideg van kint, majd mikor visszajössz, behozod az összes sarat, havat, meg mindenfélét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nagyon sok kérdést tettem fel és nagyon meglepődtem, ugyanis én egy érett férfival beszélgetek itt, de még egyszer sem hangzott el az interjúban az a szó, hogy sör. Hogy lehet ez?

Ennek talán 2 magyarázata is lehet. Az egyik, hogy annyira nem szeretem a sört, a másik, hogy alkoholt sem nagyon iszom. Nem mondom, hogy egyáltalán nem, de amennyit iszok, az gyakorlatilag annyira kevés, hogy nem mérhető. J Pedig azt mondják, hogy az élet olyan, mint a motor, amit néha be kell rúgni. Azt sem mondom, hogy sosem voltam még hulla részeg. Voltam már, tudom, hogy milyen az. Akkor jó, de a másnap már nem annyira. Persze a másnaposság ellenszere, ha minden nap hulla részegek vagyunk, de az meg nem vezet hosszú távon jó eredményre. Az alkohol pedig azért maradt el az életemből, mert egyrészt sosem volt szükségem rá, hogy jól érezzem magam, másrészt pedig ugye említettem a buszvezetést, sőt egyáltalán a vezetést, amit imádok. Így mindig én voltam az, aki vezethetett, a többiek meg ittak. Egy csomó barátom autóját vezethettem így. És ez jó volt. Nem lúzerség, én választottam ezt így. Ja, arról nem is beszélek, hogy amikor ittam, nem tudtam zenét keverni úgy, ahogy szerettem volna, és abban az időben meg inkább ez volt a mérvadó egy DJ életében.


Mi van a titkokkal? Tudsz titkot tartani vagy inkább olyan vagy akinek kicsúsznak a szavak a száján?

Nem szoktam elárulni semmit. Ez megint a makacsságomhoz köthető. Van jó pár olyan haverom, akik egymásról mondanak dolgokat, de csak nekem, és mégsem mondom vissza egyiknek sem, hogy mit mondott róluk a másik. Sőt, ha már titkok. Itt vannak az ajándékok is. Nem szeretem előre tudni, hogy mit fogok kapni. Mondjuk alapból jobban örülök annak, ha valaki örül annak, amit tőlem kapott, azaz jobban szeretek adni, mint kapni, de ha kapok valamit, nem nézelődök utána, nem kérdezősködöm, még akkor sem, ha nagyon el akarják árulni az „adók”. Nem mondom, hogy nem érdekel, de majd eljön az ideje, amikor megkapom, és kész. Ha tudom, hogy az ajándék a szekrényben van eldugva, és a párom azt mondja, hogy most oda nem kéne benéznem, nem nézek be. Van úgy, hogy itthon dolgozom, vagy később megyek dolgozni, esetleg előbb jövök, tehát egyedül vagyok itthon. Akkor sem nézek bele, hogy mi is lehet az. Persze ezt így elmondva lehet, hogy hihetetlennek tűnik, és nyilván mindenkiben van először egy kis tartás is, de aki megismert már, az tudja, hogy rám bízhat bármit, nem fogom továbbadni senkinek.

Azt mondtad, hogy az USA. Azt mondtad, hogy Anglia. Miért? Mi az ami mondjuk menne az USA-ban vagy Angliában ami mondjuk Magyarországon nem menne. Vagy mi az amit ott megteremthetnél. Mi az ami odavonz téged?

Ez az a kérdés, amire sosem tudtam igazából válaszolni. Amikor az angol tanárom kérdezte, hogy na és akkor miért éppen Anglia, nem tudtam értelmes magyarázatot adni. Talán azért, mert ott az angol az anyanyelv, és nem egy olyan emberrel beszélsz, aki ugyanúgy makog, mint te, és így sokkal nehezebben értitek meg egymást. Illetve talán azért is ezeket választanám, mert aki ott él ismerős/barát/rokon, azoktól mindig a jókat hallom csak. Most persze el lehet tekinteni a földrengésektől, a természeti katasztrófáktól, vagy a terrortámadásoktól, mert azok mindenhol lehetnek. Ebből a szempontból Magyarország nyugis ország. Ez mondjuk hiányozna az tuti, de hát egyszer csak ki kéne már próbálni.

Azt mondtad oktató vagy. Mit oktatsz? Mert amikor valaki nekem azt mondja, hogy oktató akkor nekem egyszerre a vezetésoktatás ugrik be először. Hideg vagy meleg?

Inkább azt mondom, hogy közepes. Szerettem volna autóvezető oktató lenni, mondjuk erről még nem tettem le, de nem az vagyok. Informatikusként dolgozom, és így ezt is oktatom. Mérnöktovábbképzések Microsoft vonalon. Illetve ha már oktatás, akkor szoktam órákat adni olyanoknak, akik a matekkal küszködnek, megbuktak, vagy év közben szeretnének felzárkózni, vagy korrepetálás kellene nekik. Illetve ott van még a Djzés, azon a területen is van pár tanítványom. Az autóvezetés pedig tényleg egy álom. Mármint az oktatás. A párom épp jogosítványszerzés előtt áll, és amikor nézegettem az árakat, arra gondoltam, hogy inkább abból a pénzből elmegyek én egy képzésre, amitől autóvezető-oktató leszek, majd megtanítom őt, és így ugyan drágább, de legalább ezzel is foglalkozhatok. Viszont jóval drágább, ha oktató akarsz lenni, így letettem erről a tervről. Egyelőre…

Mióta vagy DJ? Mi az amit szeretsz ebben a DJ-skedésben? Vannak előnyei, hátrányai? És ha igen, mik? Mikor kezdted? Egyedül sikerült odamásznod ahol most vagy ezen a téren vagy voltak protekcióid akik segítségével sikerült megvalósítanod az előrelépést? Mit ajánlasz mondjuk azoknak az embereknek akik DJ-k szeretnének lenni, de nem tudják, hogy hol kezdjék el, hogy hogy induljanak el a pályán? Te hogy kezdted ezt a pályát? Hogy indultál el ezen a pályán? Te mindig tudtad, hogy ez a DJ dolog az amit mindenképp meg szeretnél valósítani az életedben? Mikor tudatosult ez benned?

1999-ben egy házibuli alkalmával sikerült ezt megálmodni. Ott voltam a cuccbérlésnél, az összerakásnál, a kábelforrasztásnál, a pakolásnál, a mindennél. Majd aztán elkezdtem zenéket berakosgatni a buliban, és azt vettem észre, hogy ez jó. Nekem is, mert élvezem, a közönségnek is, mert mindenki táncolt. Úgy gondoltam, hogy kéne ezzel komolyabban foglalkozni. Akkor még 2 db sima cd lejátszó volt, illetve számítógép, amiről ment a zene. Most persze megint visszajön a számítógépes dj korszak, na ezzel én várok még. Jó lesz nekem a cd lejátszó még egy jó darabig. Bár most kezdtem áttérni én is pendrive-ra, csak sajnos nem minden helyen tudom használni, úgyhogy maradok egyelőre a cd/pendrive kettősnél.

Szerintem ez egy szakma, egy hivatás. Sokan úgy gondolják, hogy lehet vele csajozni. Na, szerintem ezek az idők már elmúltak. Ahogyan azok is, hogy az számít, hogy mennyire pontosan tudsz keverni. Bár nyilván én minden buliban azt figyelem, hogy mit csinál, hogy csinál egy dj hangulatot, hogyan kever, de ez csak szakmai ártalom. Nem akarok előnyöket és hátrányokat mondani, ezt mindenki megéli valahogyan. Én szeretem ezt csinálni, és nagy odaadással teszem, tudom a hibáim, amin javítani kell még, illetve amin fogok is még javítani. Hátrány lehetne esetleg az, hogy nagyon sok időt kell foglalkozni vele, de az nem is hátrány, az jó. Persze úgy is lehet, hogy letöltöd a zenét, gyakorlatilag lelopod, és már játszod is este a buliban. Na ez nálam nem így van. Meg kell hallgatni, hogy nem ugrik-e, megvan-e minden része, nincs-e benne zavaró rész, pl valahonnan kivágott zene, mert ilyennel is találkoztunk már. Hogyan szól, mi a hangneme, stb. És utána jön a cd-re való kiírás, na és ugye most már a pendrive-ra tétel is.

Voltak protekciós dolgok is természetesen, de gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy egyedül szerettem inkább mindig is elérni valamit. Voltak segítőim, barátaim, sőt még most is vannak, akik rengeteget segítenek nekem sokmindenben, akiknek ezúton is köszönöm az eddigieket, és természetesen sosem fogom elfelejteni azt, amit teszek értem. Nem akarok neveket sorolni, sokan vannak ugyan, de mégsem olyan sokan azért. J Pont annyian, amennyi kell. Ők azok, akik tőlem is bármikor kérhetnek bármit, a lehető legjobb tudásom szerint mindig állok a rendelkezésükre. 

Hogy mit javaslok az újaknak? Hát azért mondjuk keverni mindenképpen jó lenne megtanulni, és ezt sajnos még sokan azok sem tudják, akik már régóta a szakmában vannak. Valamint akármennyire is szidják a dj iskolákat, azért az kéne jó pár dj-nek. Amikor elgerjed a mikrofon, és a djnek fogalma sincs, hogy mit csináljon, vagy valami nem úgy történik, amit szeretne, az elég vicces tud lenni, és ugyanakkor szánalmas is, amikor csak pislognak, hogy most vajon akkor hogyan is kell ezt. A másik pedig a minőség. És ezt mindenre értem. Egy zenére is akár. Kérdezd meg bárkitől, hogy mit jelent a 320-as MP3, amit annyira istenít. Mi a különbség két 320-as zene között? Mi az a hangnem, és a többi. Persze ezek olyan dolgok, amiket a közönség valószínűleg nagy ívben le***. Csak amikor vasárnap egész nap zúg a fejed, mert rossz minőségű zenéket hallgattál előző este végig a diszkóban, azért a dj a felelős elsősorban. És azért lehet, hogy máskor már nem mennek a bulidba. Persze ez a hangrendszeren is múlik. Van úgy, hogy hazajövünk, és muszáj még egy fél órát internetezni, vagy tévét nézni, vagy feküdni a fürdőkádban, mert egyszerűen szétmegy a fejem. Ez a hangrendszer hibája is. Olyankor utólag mindig szólok a tulajnak, technikusnak, hogy legközelebbre jobbat szeretnék. J Segítek, csináljuk meg, legyen jó a buli. A többi trükkről nem szeretnék mesélni, habár órákat, napokat tudnék, de inkább ezek már olyanok, amiket egy-egy magánóra keretében szeretek elmesélni, és nem az első alkalommal persze. Majd ha már a létra azon fokán vagyunk, akkor elmondok pár titkot, de addig semmiképpen nem.

Hogy mindenképpen ez lett volna, amit mindig is szerettem volna megvalósítani? Hát… Nem is tudom. Ahogy említettem, általában megvalósítok dolgokat. Nem mondom, hogy ez lett volna a legfontosabb, de fontos volt. És fejlődni kell napról napra természetesen ebben is. És ez a jó benne egyrészt. Örülök, hogy így összejött, de nem mondom, hogy ebből fizetem a csekkjeimet, ezt mondjuk sajnálom, de ha ez lenne az életem 100%ban, akkor lehet, hogy a többire nem jutna időm, és azt nem szeretném.

Először is gratulálni szeretnék, mert ez igazán nagy kincs (ki is fejtem, hogy miről beszélek) másodszor pedig megint belenyúlok a forró vízbe. Szerinted, vagy a saját tapasztalataid alapján... mikor érkezik el egy férfi életében az, hogy elmondja mondjuk annak a lánynak akivel már egy ideje együtt van, hogy na igen te vagy az akit feleségül akarok venni, akivel le akarom élni az életem, akit magam mellett akarok tudni? Mi kell ahhoz, hogy egy férfi úgymond ilyenre vetemedjen? Mi kell egy férfinak... vagy inkább mi kellett neked ahhoz, hogy tudd, hogy te ezt szeretnéd, hogy te vele szeretnéd leélni az életed, hogy eljött az a pillanat amikor ezt az egészet egy magasabb szintre kell vinni? Szerinted egy kapcsolat mikor érik meg annyira, hogy mondjuk e felé lehet azt terelgetni? Azt ugye elmondtad, hogy menyasszonyod. Mikor realizálódott benned az a pillanat amikor megfogalmaztad magadnak, hogy igen őt feleségül fogom venni? Ez egy spontán agyszülemény volt, úgy értem, hogy egyik másodpercről a másikra vagy már a kapcsolat menete közben voltak ilyen gondolatszálaid miszerint lehet, hogy ő az az igazi. Engedd, hogy mélyebbre turkáljak. Hogy kérted meg a kezét? Volt valami nagyon extrém, nagyon extravagáns ötlet amit valóra váltottál és úgy tetted fel a nagy kérdést vagy csak egyszerűen egyik este a TV előtt ülve megkérdezted és meg volt és kész és vége és csak úgy egyszerűen megtörtént az egész, mint mondjuk egy csirkeleves főzés.

Hát, először is köszönöm szépen! 

A többiek nevében nyilván nem tudok nyilatkozni, csak a sajátomban. Ha azt mondom, hogy ezt az első pillanattól tudtam, akkor elhiszed? Mert így volt. Nyilván lakva ismered meg a másikat, szóval első pillanattól kezdve sejtettem, de biztosra csak azután mondhatnám, miután már tényleg jobban megismertük egymást, meg eljött az összeköltözés ideje. Ritkán nyíló típus vagyok ilyen téren, nem hajtottam sosem az egyéjszakás kalandokat, inkább kerestem a megfelelőt, akit most meg is találtam. Most? Hát idén lesz 8 éve. J Nyilván az ember eljátszik a gondolattal, hogy tényleg ő lesz-e az, akivel majd életed végéig együtt tudsz maradni? De erre a kérdésre mindig is igen volt a válaszom. Persze nem mondom, hogy sosem veszekedtünk, meg nem voltak nagyobb kiborulások, de ezek kellenek. De ennek ellenére is azt mondom, hogy igen, Ő az!

Hát, sosem hallottam még a lánykérést és csirkeleves főzést egy mondaton belül, de ez jó. J Igazából felvetettem, hogy mi lenne, ha. És igent mondott. Aztán megvettük a gyűrűket közösen, majd egy karácsonyi családi összejövetelen akkor be is jelentettem, amit gyakorlatilag szinte senki sem fogott fel. Nem tudtak róla, csak mi ketten. Volt nagy sírás, meg örülés, de jó volt, és váratlan. Apósom fel sem fogta, sőt miután mindenki gratulált, ő azt mondta, hogy vegyük le a gyűrűt, mert nem mondott még igent. Kicsit megijedtem mondjuk, de természetesen igent mondott, csak tényleg olyan gyors volt minden, hogy nem is eszmélt fel. Aztán természetesen azért egy rendes eljegyzést is kellett tartani, ami mondjuk rá 2 évre volt, ha jól emlékszem. Összehívtuk a családot, és gyakorlatilag mégegyszer megkértem a kezét. Mindenki kérdezte, hogy készültem-e valamilyen beszéddel, meg, hogy mit mondok, meg hogy nem izgulok-e. Egyrészt miért izgulnék beszélni, hiszen oktató vagyok, csak megy már. Másrészt meg minek készüljek, abba belesülök, legyen spontán, nem írok semmit össze, majd jön valami. És így is volt. Annyi titok azért legyen benne, hogy pont előtte olvastam azt a székely viccet, amikor a nő mondja a férjének, hogy „Apjuk, te sosem mondod nekem, hogy szeretsz-e még”, mire a férj válasza csak ennyi volt: „Egyszer mondtam, ha változik valami, majd szólok”. Ezt gondoltam belecsempészem a beszédbe. Erre készültem, a többire nem. Mindenki készítette a zsebkendőt, hogy majd sírás lesz, meg megható beszéd, én meg nem hazudtoltam meg magam, elpoénkodtam a dolgot, és így jó volt. Bár most, hogy belegondolok húsleves volt a kaja, szóval mégiscsak van köze a csirkeleves főzéshez. J

A házasság még nem volt meg, de te mit gondolsz erről? Fontos neked a házasság? Mármint, butaságot kérdeztem.. nem a házasságra szerettem volna kitérni hanem az esküvőre. Egy férfi hogy éli meg, vagy te hogy éled meg, vagy hogy élnéd meg, hogy képzeled el ezt a habos-babos esküvői felmenetelt, a templomi áldást, a kaját, a piát, a bulit, a vendégeket, a helyet, stb.? Mennyire vagy mondjk esküvői téren nagyravágyó? Inkább a szűkösebb baráti kör vagy az egész Föld bolygót meghívnád, hogy együtt banzájozzanak az esküvődön.

Nem fontos, legalábbis nekem nem. Ha a feleség szót értelmezed, akkor végülis a fele mindennek az övé, nem? Nade ezért nem kell papír, én amúgy is megosztok vele mindent. Bár egyke vagyok, mondjuk ez néha látszik is, általában nem vagyok egy önző valaki. Igazából 8 éve vagyunk együtt, 7 éve jegyben járunk, mégsem siettetjük a házasságot. Majd eljön az ideje. Viszont szeretnék valami nagyobbat. Nem kell habos-babos, de szeretném azért méltóképpen megünnepelni. Inkább várjunk pár évet, minthogy legyen egy kisebb valami, mert épp arra van most abban a percben pénzünk. Szeretném, ha ők is jól éreznék magukat. Az egyik barátomtól hallottam, akinek pár éve volt a legénybúcsúja, hogy utána mondták neki a haverok: „A legénybúcsúd miattad volt, de nem érted”. Ez nagy duma, ez jó.

Ha már a templomot említetted. Nem vagyok megkeresztelve, így ez lehet, hogy elmarad. Bár még addig bármi lehet, de ez egy más kérdés.

Leírtad a mindennapod. Megszoktad már a pörgést vagy szeretnél ezen inkább változtatni, ha módodban állna? Nem álmodtál mondjuk (vagy vágysz, vágytál rá) már egy olyan napról amikor mondjuk megébredsz reggel 10-kor és azt mondod, hogy wow ma nem kell sehova sem mennem, ma enyém az egész nap, azt csinálok amit akarok. Megijednél, hogy hirtelen 100%-os szabadságot kaptál vagy inkább azért ijednél meg, mert ez tulajdonképpen számodra teljesen hihetetlen lenne és azt hinnéd, hogy az egész csak egy vad álom?

Volt már ilyen. Nem ijedtem meg. Jó volt, sőt szokott is ilyen lenni a mai napig. És ezek mindig jók. Mivel informatikus vagyok, így a gépek is az életem része. Közösségi ember vagyok, így pl egy Facebook is az életem része. De ha ünnepnap van, vagy jön ez a 100%-os szabadság, akkor reggel max megnézem az üzeneteket, meg este, és ennyi. El tudok szakadni, ha kell. És néha kell is.

A telefonom sem kapcsolom ki éjszakára, sőt pl munkatelefonom nincs is, amit néha bánok, de hát mivel privát telefon, ezért el tudom dönteni, hogy mikor veszem fel a telót, és kinek. Este 8kor ha jön egy hívás, ami vagy ismeretlen, vagy szám még van hozzá, de nincs beírva a telefonkönyvbe, akkor azt ugye nem kötelességem felvenni. Max visszahívom másnap munkaidőben. Persze mindenki pénzből él, és hát lehetne azt mondani, hogy ezek szerint nem számít a pénz nekem, pedig ez nem így van. Számít. De nem minden az. Erről is tudnék mesélni…


Melyik rádióban tevékenykedsz és mikor? Mert kívácsiak vagyunk, mi akik olvashatunk rólad és arra is, hogy mi az amit kaphatunk egy élő adásban mondjuk.

Jelen pillanatban a Pécel FM nevű rádióban vagyok műsorvezető, dj, station voice. Ezen kívül pár netes rádióban is megy a mixem, mixeim. A fő vonal az a Pécel FM. Van house műsorom, amiben a legújabb zenéket mutatom be, van egy beszélgetős műsorom, amiben kötetlenül beszélgetünk, ennek azért is adtam a meeTweet nevet, hiszen meet a találkozásért, tweet meg a csevegésért. Ezt egy műsorvezető társammal ketten csináljuk. Illetve van vasárnaponként egy funky, rnb, pop, hiphop műsorunk is, amiben szintén egy társsal kettesben csináljuk. Ez pl Jelly Funk néven fut, szintén saját név találmány, hiszen funky zene, ami fánk, a fánk az Funk, a fánk meg lekváros, az meg Jelly, és hát így jött a Jelly Funk műsorcím. Egyet nem mondtam még az a house, de az csak egyszerűen House’n’Techno Show címet viseli. Az előző rádióban, ahol tevékenykedtem, ott találtam ki ezt a nevet, de ez kötődik hozzám, így mindenhol ezt használom. Viszont az előző rádióban pl ezért kellett az adatbázist átprogramozni, mert az aposztrof miatt nem lehetett volna használni a nevet, mindig elszállt a weboldal, ha kiírták. Én meg úgy voltam vele, hogy nem lesz House and Techno show, én aposztrofosan szeretném. És megcsinálták, csak miattam. 

Egyébként minden adásról felvétel készül, amit fel is töltök a mixcloudra. Két külön fiókot használok ott. Egyet a mixeknek, egyet pedig az élő, beszédes adásokhoz. Ezeket külön kell választani. Bármikor visszahallgatható, bár általában a visszahallgatás az nem megy annyira, jobban szereti mindenki az élőket. Aki kíváncsi rám, az vagy megtalálja ezeket a felvett műsorokat, vagy inkább szeretettel várok mindenki az élő adásokban. Be is lehet szkájpolni általában, szóval teljesen interaktívak vagyunk.

Mixeim: www.mixcloud.com/tamasbarcsi

Adások: www.mixcloud.com/djbarcsilive

Pécel FM: www.pecel.fm

Hol van az egyensúly? Mert az életed maga egy mérleg, ha jól megnézzük aminek egyszerre nem két kanala hanem van vagy 4-5 is. Ott a menyasszonyod, Ő már családod. A szüleid, az ő szülei, a munkád, a rohanás, a tervek, a vágyak, az álmok. Van valahol itt egyensúly? Érzed azt néha, hogy az egyikre több időt kellene fordítanod, mint a másikra, de nem megy? Hogy tudod beállítani ezt a mérleget, hogy magadból minden egyes kanálra annyit tegyél, hogy ez a 7-8-9 mérlegkanál teljesen egyenlő mennyiségben legyen terhelve? Mégegyszer kérdezem, hogy hol van az egyensúly tulajdonképpen, az aranyközépút? Hogy tudod megtartani ezt az egyensúlyt, ha egyáltalán sikerül ugye?

Ahogy korábban említettem is a telefonos példát, ugye nem muszáj nekem este 8kor felvennem az ismeretlen hívásokat. Itt van az egyensúly. Ha mindig mindent megcsinálsz, akkor nem csúszol el. Nem szeretek semmit az utolsó pillanatra hagyni, mert abból csak kapkodás lesz, és akkor lesz az úszás, illetve akkor billen ki a mérleg. Egy példa. Éppen dolgozok a gépen, jön egy e-mail. Mit csinálsz? Elolvasod, vagy hagyod, és dolgozol tovább? Én elolvasom. Ugyanis egyrészt, ha folyton dolgozol, akkor az monoton, ami unalmas lesz, és a végén lehet, hogy nem is jön annyi ihlet. Másrészt meg hamar belefásulsz így, arról nem is beszélve, hogy a levelek mondjuk félóránként jönnek. Tehát egy napra már 16 elolvasatlan leveled lesz. Én megválaszolom egyből, ami azt jelenti, hogy kicsit kizökkenek a melóból, majd visszatérek rá a válaszadás után. Viszont onnantól kicsit felfrissül az agyamnak az a része, amivel addig azt a dolgot csináltam. Ez a módszer sok embernek nem válik be. Nekem igen. Nekem így jó, így van rá szükségem, különben hamar megunom azt, amit csinálok.

Talán ezért is van az, hogy nem szeretem a filmeket. Nem mondom, hogy nem szeretem, rossz kifejezés, inkább azt mondom, hogy néha unalmasak. Reklámokat nem nagyon nézek, de jók néha, hogy vannak. Ugyanaz, mint az e-mail. Kizökkent, majd visszatérsz. Ezért jobban szeretem azokat a filmeket, amik a tévében mennek, hiszen ott van reklám. Néha felvesszük a műsort, és később nézzük meg. Olyankor persze áttekerjük a reklámot, de azzal ugye megint 2 percre megszakadt a filmnézés, ami megint jó dolog.

Persze vannak olyan dolgok, amikhez éppen nincs kedvem. Azokat inkább nem csinálom meg, mert abból nem lesz jó. Inkább félreteszem, és majd később, akkor biztosan jobb lesz.

Egy 28 éves, boldog, fiatalember aki szereti a munkáját, aki szereti a menyasszonyát, aki szeret élni, aki egyszerűen ilyen üde, ment-e keresztül olyan érzelmi hullámzáson amikor mondjuk reggel felkelt és azt mondta, hogy na jó én inkább fel sem kelek, mert ma még élni sincs kedvem? Vagy az egész úgy történt, hogy felkelek, mert ma is tanulhatok valamit és pozitívan fogom nézni az egészet, bármi is jön majd.

Volt rá példa természetesen, de inkább az utóbbi a jellemző rám. Voltak persze hullámok, amik nagyon nehezen múltak el, de ezt sosem mutatom, mutathatom kifelé. Ha oktatok éppen, a hallgatóim sosem tudják, hogy rossz a hangulatom. Ha dj-skedem sosem tudják, hogy épp mi a helyzet, nem azért jöttek el, hogy átérezzék a gondjaim, hanem hogy elfelejtsék azokat, amik nekik vannak. Mindenkinek megvannak a gondjai, nem hiszem, hogy az enyém érdekelné őket. Sőt, lehet, hogy pont attól lesz jobb, mert elfoglalom magam az oktatással mondjuk. Sőt, volt már olyan hallgatóm, aki megköszönte az 5 napos tanfolyam végén az 5 napot, mert jó volt kiszakadni neki is a melóból, és legalább elfeledte a problémákat egy időre, és még tanult is. Na ez viszont erőt ad. Általában ilyen véleményeket kapok vissza, és ez megint jó. 

Te viszonylag pozitív, optimista vagy inkább negatív, pesszimista hajlamú vagy?

Én tudom magamról, hogy hangulatember vagyok, de nagyon. És ezt a párom is tudja, aki nyilván ismer jobban, mint bárki más. Optimistának mutatom magam akkor is, ha épp pesszimista fázisban vagyok. Az előző kérdéshez visszatérve, nem mutathatom azt, hogy nekem fáj az élet, hiszen mindenkinek fáj, és ha a többiek el tudják rejteni, akkor én miért ne tudnám? Voltak nagyon mély dolgok persze, akkor viszont inkább, ha tehetem, nem megyek emberek közé, és ennyi.

Te azt mondtad, hogy makacs vagy ami nagyon jó tulajdonság, mert azt jelenti, hogy nem adod fel könnyen amit akarsz. Viszont! Volt-e már olyan, hogy fel kellett adnod valamit, a makacsságod ellenére? Vagy mondjuk engedned kellett másnak annak ellenére, hogy nagyon szerettél volna valamit? Tette már próbára a makacsságodat, az egész személyiségedet az élet?

Na, ez viszont ez jó kérdés. Most gondolkodnom kell, de nem emlékszem ilyenre. Persze nyilván ott a mondás, hogy okos enged, szamár szenved, meg ugye az okos enged, ha már szenved. Azt hiszem mindkettő igaz is rám. Úgy fogom fel, hogy sikerülni fog, sikerülni kell, el kell érni azt, amit szeretnék, és tudom róla, hogy jó lesz. Aztán a végén általában csak kiderül, hogy jó lesz. Ha nem látom valaminek az értelmét, úgysem küzdök érte, hiszen minek? Volt olyan ismerősöm, aki két zenét szeretett volna összekeverni. Az egyik már a maximum tempóra volt állítva a másik meg a leglassabbra. Nagyjából ütemben összejött a két zene, de azt, amit akkor hallottál a sírás és a saját magad elásása közé kéne sorolni. Technikailag jó volt, gyakorlatilag meg nem. Én egy ilyen helyzetben nem próbálok vért izzadni. Zene stop, másik zene start, azon a tempón, ahogy éppen az megy. Ez pont ugyanígy van az életben is. Minek görcsöljek olyan miatt, amiből már az elején látom, hogy úgysem lesz jó, vagy úgysem olyan lesz a végeredmény, mint szeretném. Le tudom rakni a járólapot otthon, sőt, én is csináltam. De nem lett olyan, mint ahogy szerettem volna, így legközelebb nem foglalkozom vele, inkább jöjjön egy profibb, kérjen érte több pénzt, és csinálja meg. Ugyanez a vízszerelés is. Majdnem egy egész napot elcsesztem a mosogatógép bekötésével, és még úgyis csöpögött. Aztán jött a vízszerelő rá 2 évre, amikor átalakítás volt, és 2 perc alatt megcsinálta. Na ennyi. Makacsság? Lehet, nevezd úgy, ahogy akarod. J 

Ahogy mondtad, egy kisbaba lenne most a következő megálló. Kegyetlen leszek. Tulajdonképpen a babák aranyosak, szépek, okosak, kedvesek, a mennyből jöttek, stb. Azonban más is van. Neked ez egy új kihívás lenne, hogy mondjuk hulla fáradtan az ágyban aludva az éjszaka közepén babasikításra ébrednél, bömbölésre, sírásra és akárhogy is akarnád csillapítani, nem menne és ez több órán keresztül, sztereóban. Eszébe jut-e egy férfinak, hogy a baba az ilyet is tud? És, hogy a betegségek amiken keresztül megy, az összehányt bútoroktól kezdve a konyhaasztalig a kakis pelusokon át a bilin keresztül... szóval hogy viszonyulnál ehhez? Hogy érzed, készen állsz erre? Vagy egyáltalán szerinted egy férfi készen állhat-e erre? Vagy arra, hogy mondjuk a gyermeke betegen születik meg, vagy mondjuk egy kicsit butuskább lesz vagy mondjuk a gimis éveiben bevallja, hogy a saját neméhez vonzódik vagy mondjuk rászokik a drogokra vagy egyéb borzasztó dolgok. Végbemennek-e egy jövőbeli szülő agyán ezek a dolgok és ha igen akkor mit gondolhat róluk? Te mit gondolsz ezekről.. az egészről?

Hát, megintcsak a saját dolgaimból tudok kiindulni. Persze, hogy eszembe jut az ilyen, sőt, tisztában is vagyok vele. De ha akarsz egy babát, akkor vagy megszoksz, vagy megszöksz. Ha sír, majd megnyugtatjuk. Ha összehányja a bútorokat, majd letakarítjuk. Ha már nagyobbacska lesz, és megérti, hogy szaladni kell a wécéig ilyenkor, akkor úgyis meg fogjuk tanítani neki. Nem akarom elkényeztetni a gyerekem, de szeretném, ha én lennék a példaképe, és szeretnék mindent megadni majd neki, amit csak lehet. Nyilván ketten vagyunk a feladatra, csak megbeszélés kérdése, hogy éppen ki foglalkozik vele, ha mondjuk az éjszaka közepén felsír. Nem mondom, hogy kihúzom magam a dolog alól, de ha másnap én korán kelek, a párom meg amúgy is itthon van vele gyesen, akkor lehet, hogy neki többször fog ebből jutni, de persze segíteni fogok, amiben tudok.

Most van egy törpenyuszink, gyerekként szeretjük őt. Mindketten gondozzuk, szeretjük. Szinte mint egy gyerek. Néha rossz, de akkor is szeretjük, és a miénk, nem?

Betegen születik? Attól még a mi gyerekünk. Bár más kérdés az, hogy ha tudjuk, hogy valamilyen fogyatékossággal születik, és így kell leélnie az életét, és van még választási lehetőségünk, akkor lehet, hogy inkább az elvetés mellett döntök. Nem magam miatt, hanem miatta. Mi van, ha én már nem leszek, és addig én gondoztam őt. Utána ki fogja? Persze én már nem leszek, majd megoldja, de ez nem így van.

Saját neméhez vonzódik? Attól még az én gyerekem lesz. Nem fogom elítélni. Ne titkolja, beszéljünk meg mindent, és kész. Mutassa be a párját, vállalja fel önmagát. Én azokat szeretem, akik felvállalnak mindent.

Drogok. Már miért szokna rá? Nevelés kérdése. A nevelés alatt persze nem azt értem, hogy amikor rászokott, akkor majd jól leszidom, mert azzal nem érek el semmit. Ha kiskora óta odafigyel rá az ember, és beszélgetünk, akkor nem történik ilyen. El fogom mondani, hogy miért nem jó az, de nem fogom megtiltani, hogy kipróbálja, mert attól nem lesz jobb. De ha ebből baja lesz, nyilván segíteni fogok neki, de szerintem lesz akkora tekintélyem, hogy hallgasson rám, és ne történjen ilyen. Én egy dolgot nagyon elvárok, és az az őszinteség. Általában rájövök, ha valaki nem őszinte, én az vagyok, és el is várom ezt mindenkitől. Miért pont a gyerekem lenne ez alól kivétel. A vacsoránál sem biztos, hogy a tévének kell szólni a háttérben. Mondja el, hogy mi volt a suliban, vagy milyen az élet, vagy ilyesmi. Beszéljen magáról a mindennapjáról, az álmairól. Ha már iskola, akkor ott a lecke is. Megkérdezem, hogy kész-e, de mutassa is meg. Ha verset kell tanulni, mondja el. Nem hagyom rá, hogy kész, és akkor ezzel le van tudva. Ez megint kiskortól nevelés kérdése. Ott a matek. Velem jól fog járni, mert tudok neki segíteni benne, viszont nem is lesz annyira jó, mert ha azt mondja, hogy érti, de nem tudja elmagyarázni, akkor nem érti, tehát nem tanulta meg. Szerintem ezek elvek, amiket be lehet tartani, és lehet is követni.



Barcsi Tamás
Dj Barcsi

www.djbarcsi.com
www.facebook.com/djbarcsi
www.legalisdj.hu/barcsi
djbarcsi@djbarcsi.com
barcsitamas@djszovetseg.hu