Zavarodottság

Nem sok minden történt mióta elkóboroltam a blogom elől! Elromlott a gépem, utána a telefonom, aztán a net is :D szóval én egy mechanikai cunami vagyok ez jött le az egészből... Szóval most itt vagyok, és öncsonkítás... Ühümm, ami az eszedbe jut, és igen arra gondolok amire te is gondolsz... öncsonkítás... mostanában ez jár az eszemben, és közben úgy érzem, hogy ez az egész dolog, hogy ilyen vagyok, megesz engem, felemészt, megnyomorít és a legfontosabb, hogy úgy érzem meg fogok bolondulni... Amin a mai napig nevetek, hogy annyira kétségbe esett vagyok, hogy már elkezdtem lottozni...nem vagyok normális, na mindegy is, próba szerencse. Már februárban kaptam időpontot a pszichiátriára, de lekéstem a buszt, és nem tudtam bemenni, aztán meg halogattam, meg nem is akarok odamenni, de most a héten az ünnepek után újra időpontot kérek, mert ha nem teszem, akkor megőrülök. Lehet, hogy majd azt fogják mondani, hogy maradjak bent... humoros lesz... milyen szánalmas lenne ha még meg is bolondulnék, én akinek soha nem ment semmi jól, aztán meg megbolondulna és egy bolondok házában kélne élnie az életét a villamosszékig, hol it a happy end emberek?! Ez az ami néha felháborít, mert azok az emberek akik sokat szenvedtek fiatalkorukban mindig valami nagyszerű lesz belőlük, énekesek meg stb. Angliában és Amerikában az átoperáltatásos műtétek mindennaposak és azok akik Amerikai vagy Angol állampolgárok nekik ingyen van, mi a fene van itt Magyarországon, már arra is gondoltam, hogy írok egy könyörgő levet egy Angliai kórháznak, hogy csináljanak valamit mert egyszerűen már nem bírom, mostmár úgy érzem ideje talpra állnom, és látnom (úgy utálom az ilyen hülye, felszínes, álságos kifejezéseket mint fényt az alagút végén, vagy napsütést, bla-bla-bla) szóval most már ennyi szenvedés után a fenébe is megérdemlem azt, hogy egy kicsit éljek. Még soha nem voltam moziban,se színházban se sehol, azt sem tudom mi az élet, ez így nem fer. Ideje, hogy felálljak és megoldódjanak a problémáim, hogy utána másokon segíthessek, mondjuk olyanokon mint én, vagy bárkin akinek bármi pronlémája van...
Ugyanígy köszönöm a sok jó szót, meg akik olvassák és próbálok visszareagálni, csak nem mindig sikerül. Köszönöm szépen nektek, aranyosak vagytok, és szeretlek titeket... és kérlek szépen írjatok még, mert amúgy is egyedül vagyok és imádom olvasni a véleményeiteket :)) Puszi
Egyébként, szeretem ezt a számot, de már nagyon régen láttam a klipjét és nem is emlékeztem rá, de most egyik nap láttam a tv-ben, és komolyan teljesen úgy érzem magam ebben a klipben mint Rihanna...
Nézzétek meg, megéri :)