Boldog új évet. Nem is tudom hol kezdjem. Valamiért úgy érzem, hogy ez az év jobb lesz. Nem nekem, másoknak. Ez csak egy érzés, nem biztos, hogy így is lesz... hamarosan megyek a sulimba és bevallom az ifjuságvédelmis tanárnak, hogy hogy is érzem magam, majd pedig segítséget kérek tőle. Utálom ezt az életet. Lehet, hogy majd jönnek a fehér ruhás emberek és visznek a bolondok házába. Az én életemben már nem lepődnék meg semmin sem.... pff.... :S a legegyszerűbb az lenne ha kifeküdnék a sínekre, hogy miért nem teszem? A remény. Nem az fog utoljára meghalni... szerintem... igen kicsit... kicsit nagyon a negatív hangulatomban vagyok, de mindennap azt érzem, hogy nem akarok élni, ez nem olyan dolog, hogy valami olyan nehéz inkább elmenekülök előle,  hanem amikor megunsz valamit, amikor már nem kell és odaadod valaki másnak vagy a szegényeknek ajándékba, ez egy olyan érzés, hogy nem akarok élni, nincs kedvem, már unom, hogy folyton rossz dolgok történnek velem, amelyeknek nem látom a végét, nem akarok élni, nincs hozzá kedvem, már unalmas és hasztalan számomra... hülyeségnek tartom... szívesebben adnám a szerveimet másnak miután meghaltam, vagyis most is meghalnék, bármelyik pillanatban.... ez a kívánságom... viszont sajnos nem lehet senkinek sem a halálát kívánni, ez a kívánságszabály: 1. nem kívánhatod, hogy valaki visszajöjjön a sírból 2. nem kívánhatod senki halálát és 3. nem kívánhatod azt, hogy valaki beléd szeressen...  unom már, hogy folyton mindenki undorodik és hányik tőlem, legalábbis azok akik eddig megismertek, pedig szerintem maguk sem tudják, hogy miért, csak mert ez vagyok én... a nézéseket, a beszólásokat és még azt olvastam, hogy viccesen kell felfogni... elegem van már, legyen már vége... nekem mindegy, hogy mivel erőszakoljanak meg és öljenek meg, vagy késeljenek meg vagy üssön el a kocsi, tekerjék ki a nyakamat nem érdekel, csak legyen már vége...legyen már vége.......ahj....megint elsírtam magam... néha kifakadok, ez van, de ki nem, mindenkinek vannak rosszabb napjai csak nekem rosszabbak mégrosszabbak és annál is rosszabbak.... mindenesetre a mai napig érdemes arra ébredni, hogy undorodsz magadtól és azt kívánod bárcsak ne lennél, vagy ne így.... olyan fura érzés, hogy nincs egy barátom sem, de még olyan ismerősöm sem akivel ezt vagy azt meg lehetne beszélni....huhh... meg ez az egész, így operálnak úgy operálnak,attól még nem lesz más nemű az illető mert átoperálják, hanem inkább műnemű....pff... szilikon, mű..inkább ki sem mondom... de mű, mint egy kreált valami, valami egy dolog, nem valaki hanem valami, egy élettelen tárgy...megmaszkírozott, amin már dolgoztak mint egy bemocskolt paletta...viszont csak ez tűnik megoldásnak... senki sem tökéletes, az orvosi beavatkozások sem... miféle élet ez... mint nem lehetne mindenki önmaga, de normális, vagy akkor nagyon beszürkülne a világ... de ennyire más meg már túlzás... nem értem ezt az egészet...lehet, hogy azért vagyok itt, hogy megértsem milyen is ilyennek lenni amilyen most vagyok... micsoda egy tanulás az élet, jobb mint az iskola, és sokkal hogy is mondjam nem ferebb... lehet-e nekem valaha is boldog végem?... nem hiszek benne... viszont azthiszem eleget hallgattam már, eleget voltam csendben, énis csak ember vagyok és vannak érzéseim. Fel kell állnom és szembe kell néznem a problémákkal ahelyett, hogy csak magamba roskadok, szembe nézek a félelmeimmel és a bajokkal... lesz ami lesz... hisz úgy sem félek meghalni...