Az élet vizsgái

Megvoltak a vizsgák. 3,9-es átlag mellett, dícséret angol nyelvből, átgázolás történelemből... valamint pszichológiából... egy lépés előre, kettő hátra...

"Keep making me laugh...
Let's go, get high..."

Május óta sokminden történt. Főleg az utóbbi napokban. Nem tudom, hogy honnan kezdjem. Talán a legmeghatározóbb dolog ami velem történt, néhány órával történt velem. Elbúcsúztattam egy embert, akit szerettem.

"Némely szívhez csak úgy férhetünk hozzá,
ha lyukat ütünk rajta..."

Ittam minden egyes szavát. Imádtam minden szóbeszédét. Egyszerűen szerettem. Újabb tanerőben kellett csalódnom, akit nagyra tartottam, s felnéztem rá. Történelemből valamint pszichológiából diplomázott középkorú nő, aki bájos, elbűvölő és imádnivaló. Imádja a történelmet és imád tanítani. Úgy érzem gyűlölöm, azt az érzést, mikor az ember meg van bizonyosodva egy másik személyről abba, hogy megértő, elfogadó, toleráns, és mikor kibontakozik az illető másik éne, amely, mint tüzes nyilakat vetve szabdalja át azon személy testét s lelkét, ki szívét kinyitotta előtte... Személyiségem, "szüleim" , munkanélkülésem pocskondiázásának, valamint teljes emberségem leminősítének lehettem tanúja a mai nap folyamán, ami persze betalált, s eltört a mécses. Az egész lényege, ha egy közember, úgy értem bárki, ezeket vágta a fejemhez, melyeket ma ő vágott, leperegtek volna rólam, csakhogy ha ezt egy szeretett, tisztelt személy csinálja valaki ellen, az megint más. Iszonyatosan hatalmas csalódás. Matematika. Most történelem. Ha a pszichopatákról, a függőségről, vagy a párkapcsolatokról kell beszélnie, teljesen a topon van, nagyon érdekes és igaz dolgokat mesél el, amiket örökké belejegyeztem elmémbe. Viszont, amint az LMBT-re kerül a sor... adásszünet... Talán a főiskolai pszichológiai szakon, vagy mi a nyavaja az, lehetséges, hogy ezen 4 betűs logo szétboncolását s annak ügyes-bajos dolgait sem ártana átvenni párszor... csak a biztonság kedvéért...

"Csak egyet tégy meg, mindegy, hogy ki vagy, mi vagy
De szeresd önmagad!"

Azt hiszem, már csak egyetlen egy ember van, akiben megbízom, aki felé nyitok, s biztos vagyok benne, hogy ő is el fogja játszani, ő is meg fog bántani, át fog gázolni rajtam, mert át kell hogy gázoljon, hogy letegyek egy újabb vizsgát az életből, hogy tanuljak belőle, hogy erősebb legyek tőle, hogy szenvedjek... de erősödjek... a kérdés csupán az, mikor, s hogyan teszi ezt...

"A támadási felület az a felület, amelyet akkor teszünk szabaddá mások előtt, ha megnyitjuk előttük a szívünk..."

Ebben a pillanatban nem érzek szomorúságot. Csalódottságot érzek. Egy kicsit azt is, hogy te jó ég, már megint megcsinálta valaki ugyanazt, amelyet már sokan ezen emberek előtt. A probléma, s talán nem is annyira probléma, hogy szűkül a "látásköröm", nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. De egyre nehezebben nyílok meg. Csak abban reménykedhetek, hogy újabb sérüléseket kapok, azokból tanulok, s egyre csak erősebb s erősebb leszek... Örülök, hogy annyit már biztosra tudok, hogy azon dolgokkal, melyekkel engem megbántottak, soha senkit nem fogok megbántani, mert tudom már milyen érzés, s nem akarom, hogy bárki is érezze azokat... meg fogják azt tenni bőven mások, helyettem is...
Az igazgató úr/matematikatanár úr, elvitte az 5 fős csapatunkat fagylaltozni, az utolsó óra keretében. Leültünk egy hotel elé. Azt mondta ő vizet. Körülötttem mindannyian 2-3 gombócokat rendeltek, én csak egyet kértem. Persze nógattak, hogy "csak egyet?! na ne már"... úgy éreztem, nagyon nehéz feloldódnom... Plusz, nem szeretek elfogadni senkitől semmit sem, mert úgy érzem, ezek után vissza is kell fizetnem... Nem szeretem, ha megkínálnak, ha szívességet tesznek nekem... Nem szeretem.... Titkon nagyon is vágyom rá, de mikor oda kerül a sor, úgy érzem, ezt nem szabadna, és megálljt parancsolok... Nem szabad...

"Now my life is sweet like cinnamon
Like a fucking dream, i'm living in..."

Összeségében úgy érzem, az élet többet tanított ezen iskolaév alatt, mint amennyit az iskola, és azon tantárgyai. Úgy értem, olyan dolgokat, amiket később alkalmazhatok, s hasznát veszem. Példának okáért, nem vagyok biztos benne, hogy 30 év múlva alkalmazni fogom a függvénytranszformációk egyikét is...
Gina segít nekem. Megkértem, hogy segítsen, munkakeresési ügyben. Csak annyit mondott, meg lesz az. Neki minden összejön. Munkaügyben. Protekció.
Remélem sikerül elmennem dolgozni, hogy aztán legalább a névváltoztatásig eljussak az őszre... Istenem csak sikerüljön...
Megint egy olyan pontra jutottam, Ildikó, osztálytársam tanácsára, hogy fel kell vállaljam magam. Azt mondta: "Aki bújkál, azt előbb kiszúrják, sőt annál inkább s jobban..." Fáj bevallani, igaza van...
A nyáron ezen fogok dolgozni. Felválallom magam. Ha bárkinek bármi kérdése van azzal amit képviselek, aki s ami vagyok, türelmesen, s megértően fogok válaszolni, hisz ezen emberek eme tudás nélkül élnek itt ezen a sárgolyón...
Hogy milyen szemmel nézük, az már az ő dolguk/bajuk marad.
Ezen kívül. Megcsináltuk. Szeptemberben kezdjük a 10.-et. Gratulálok mindenkinek.

"Tudásodat, teljesítményedet, ne más tudásához, teljesítményéhez hasonlítsd
Hanem a saját magadéhoz..."