Esti Iskola 2.
2 hónapja nem írtam már, azt hiszem, nem akartam visszalátogatni ide, oda ahol a búbánatom van elásva, meg szétszórva, na mindegy, a lényeg valójában az, hogy sok minden változott mióta elkezdtem az iskolát, a jó hírrel vagy a rosszal kezdjem, kezdem a rosszal, az úgyis közel áll, úgy általában... a suliban folyamatosan csalódok mindenkiben, persze már mindenki tudja, ki vagyok valójában, most nem úgy csalódok bennük, hogy lenéznének vagy máshogy kezelnének a másságom miatt, kész csoda, de nem teszik, úgyanúgy kezelnek mint egy normális embert, és ez a baj, hogy még így is csalódnom kellett bennük... rájöttem, hogy a normális emberek körében is elképesztően sok az érdekember, az aki minden kis hibádat egy szívenszúrásnak nézi, és még sokan mások... már beszereztem néhány női farmert, meg rövid ujjút, szóval valahogy elkezdtem teljesen önállósodni, nem igazán érdekel, hogy itthon ez másoknak hogy jön le, ha beledöglik is, elmegyek innen, soha nem akarok ide visszajönni, ebben a pillanatban is gyűlölök itt élni, nem is tudom, a környezet miatt, meg kísért a múlt, fogalmam sincs, de jó lenne valahol máshol folytatni, igen, nem új életet kezdeni, folytatni, de máshol :) azt hiszem, sokkal pozitívabb lettem, viszont elképszetően maximalista is, mostanában mindig azt mondogatom magamban, vagy legyen tökéletes vagy semmilyen, most ez a leckém amit meg kell tanulnom, hogy semmi sem tökéletes, majd idővel megértem ezt is, az utcán általában elnézek az emberek feje felett, mosolyogva vetem magam bele az emberi tömegbe,és nem igazán érdekel ki mit gondol rólam... talán csak sokat voltam egyedül itthon és kellett a közösség, a legjobb barátnémmal örökre megszakítottam a kapcsolatot, és bevallom, egy cseppet sem bánom, sőt :) még mindig egyedül vagyok, minden téren, de valahogy mégsem érzem magam egyedül, nem akarok sablonszövegeket írni, nem akarok úgy írni mint az a srác vagy csaj írt a ts blogon, tudjátok az a zöld hátterű marhaság, egyik nap olvastam és le esett az állam, meg kell valljam fúj, egy srácról szól aki rossz testbe született, de most már nő, és amin igazán kiakadtam az az volt, hogy nagyon jól esik neki, hogyha megdudálják az utcán, kiakasztó számomra az amiket írt a homoszexuálisokról és az átoperáltatásokról, egyszerűen csak az jutott eszembe, hogy jézusom, remélem mások akik a blogomat olvassák nem hasonlítanak hozzá, nem akarok olyan lenni mint ő, annyira megérintett az egész, hogy ő is blogolt, és honann hova jutott, de túl sok volt, és minél töbet olvastam annál jobban elfogott az undor... tudom, provokatív vagyok és pikáns, csípkelődős és szemrehányós, de nem hiszem, hogy mások sok inspirációt merítenek abból az internetes naplóból, mert csak az emberek fejét tömi tele szennyel, arra meg elég a tv is... ez csak egy kis személyes véleményféle cikk volt arról az oldalról, ami megbotránkoztatott az elmúlt napokban, nem akarok olyan lenni mint őő, soha ... sajnálom ha esetleg a saját nézetemmel megsértettem bárki másét, vagy bárki mást... megpróbálok minél előbb írni, ma kicsit sablonos voltam, álmos vagyok. vigyázzatok magatokra. sziasztok.
