Beszippantott a közösségi élet, igen, én is a szenny része vagyok, Facebook-ozom, még egy ilyen torzszülöttnek is lehet internetes közösségi élete, egyrészből, jó hogy valami lefoglal, addig sem azon agyalok, hogy ölhetném meg magam... 19 éves lettem, ezen a napon. Nem történt semmi érdekes, viszont egy valamire rájöttem. Túl sokáig maradtam csendben és erre 19 évem ment el, najó leszámítva a babakori éveket, meg az ovisakat :), visszatérve mostantól önmagam leszek, az leszek, vagyok akinek érzem magam, Szeptembertől beköszönt a változás korszaka, most ez elég furán hangzik, főleg, hogy még nem magyaráztam el, mit értek ez alatt, de hatalmas lépés lesz ez számomra. Úgy fogok viselkedni, ahogy én szeretnék, nem fogok többé elbújdosni mások elől, csak azért mert peches voltam, és rossz testbe születtem, lehet hogy tévedek, de azt hiszem, én is megérdemlem, hogy normális életet éljek, csak úgy mint a többi ember ezen a földön, én is emberi lény vagoyk, nekem is vannak érzelmeim... Azt fogom tenni amit jónak látok, ha valaki megkérdezné esetleg, hogy miért vagyok ilyen, elmondanám neki az igazságot, egyből, bele a szemébe, a többi már nem rajtam múlik, de ha túlságosan fáradt leszek, akkor csak leíroma  blogom címét neki egy papírosra :D elég a folytonos bújdosásból, a rabságból, félresöprök mindenkit, akit úgy érzek, hogy hátráltat az életemben, ősztől esti suliba járok és munkát fogok keresni, tudom,hogy még sokmilliószor fognak a padlóra küldeni, és fekve belém rúgni, átgázolni rajtam... de a nulláról indulok, semmit nem veszíthetek, és egyébként sem félek meghalni, akkor meg mire várok még?