Kitaszítva
Tegnap éjjel nem aludtam semmit, nem volt kedvem, odaültem az ablakba, betakartam magam egy plédbe, közben teát ittam és néztem a semmit, az utcát, az utcai lámpát, néha elment egy-egy kóborkutya vagy épp macska, a közeli fára leszállt egy bagoly, ami egyébként a kedvenc madaram :) és csak néztem ki a fejemből, azon gondolkoztam hogy jutottam ide, mintha valahonnan el is indultam volna... még mindig nevetségesnek tartom magam és a gondolatmeneteimet... szóval csak néztem az üres utcára, mindenki aludt, kivéve engem... minden járt az eszemben és egyszerre, hogy mi lesz, mert úgy érzem nem jutok sehová, és nem akarok senki sem lenni, csak én... nincs egyetlen egy barátom sem, a legszörnyűbb dolog, hogy az emberek azért utálnak téged,kerülnek,lenéznek, gúnyolnak és a többi, mert az vagy aki... emellett még nemis tettél semmi rosszat, csak önmagad vagy, mintha már ez valami nagyon nagy bűn lenne...mások szemében természetesen...persze az egyémben is mert nem akarok így élni, hogy így vagyok... ez nekem nem kell... szóval valamikor hajnalban összekuporodtam az ágyon és elaludtam... hogy mikor keltem fel nem tudom, de nem kétlem hogy ma is ugyanaz lenne mint tegnap... közben délután összegyűjtöttem azokat az olajtököket amiket kifaragok Halloween-re ugyanis én fanatikus vagyok ha erről a külföldi ünnepről van szó :P, legalább valami egy kicsit felvidít, a Halloween, azon az éjjelen aztán tényleg bárki előjöhet, mert elfedi az igazi arcát az álarc, talán ezért is szeretem annyira, mert akkor csak azthiszik átlagos vagyok, mert az álarc elfed mindent amit el kell fednie...
Jahm és majdnem elfelejtettem, bocsi Laci hogy nem írok neked e-mailt, és az msn címembe sem tudok belépni szóval itt vannak a mostani vadiúj és teljesen hivatalos elérhetőségeim ha valaki esetleg keresne...
MSN: mazli16@live.com
E-mail: atitkosblogos@citromail.hu
És köszönöm a bíztatásokat, de csak a karma miatt (talán) nem leszek öngyilkos... (amit írtál)