Semmi, csak az igazság...

Na szóval. Tegnap este elmondtam a világ legmocskossabb és pletykásabb emelett leggonoszabb csajszinak az igazat magamról. Tudtam hogy a legrosszabbat teszem meg, viwszont aztis tudtam hogy ha neki elmondok mindent azt továbbadja majd másoknak is, teljesen leegyszerűsíti azt a gondomat hogy külön-külön mondjam el mindenkinek. Márcsaak a szüleim fülébe kell az információnak visszatérnie... kíváncsi leszek mit szólnak, persze pfff... nem tudom hogy ebből is mi lesz, de a legrosszabbakra készültem fel... Azthiszem ez az év jócsán megváltoztat majd mindent. Hamarosan 18 leszek, így el kell kezdenem az életemet teljesen átalakítani. Régebben még annyi önbizalmam és tudatosságom sem volt mint most, de most azt mondom hogy igenis menni fog és tudom hogy képes vagyok rá, de mi van ha az álmaim közül egyik sem teljseül és csak rossz dolgok történnek majd velem? Akkor azt mondom,hogy én mindent megtettem annak érdekében hogy jól sikerüljenek a dolgok, és ha nem sikerül nem sikerül... próbálom elhessegetni azokat a gondolatokat amelyek körülöttem vannak, hogy most hogyan tovább, merre menjek... de szívből remélem hogy az élet majd és az idő megoldd mindent... majd még blogolok... puszi nektek...