-

So here we are again
régóta nem éreztem már ilyet, azt hiszem ugyanoda érkeztem ahonnan elindultam... most sem akarok mást, csupán,nyugalmat azth hiszem, boldog akarok lenni, anélkül hogy fizetnem kellene érte, úgy értem azzal, hogy boldogtalan legyek... már egy jó idje nem éreztem, azzt hogy meg akarok halni, most éreztem újra, vágtyam rá, hogy vége legyen... voltam a pszichiátriá, a pszichiáter nagyon kedves volt..nem tud segíteni, azt mondta, nem tud segíteni, és hogy nekem kell keresnem olyan szakembert aki segíthet, ő nem tudja ezzel mit kell kezdeni... talán nem is igazán szeretne időt öldni, ebbe a dologba, van jobb , illetve akad ennél jobb, több és fontosabb elintéznivalói is...előszőr látom, és érzem, mintha nem is lenne kiút, vagy mintha ennek az egésznek így kellene lennie, hogy mégjobban szenvedjek, talán zaz egész abból áll...most látom csak igzazán, míg mások emelkednek, és haladnak az életükkel, egyre sikeresebbé és jobbá válván, addig én süllyedek és egyre csak méklyebbre visznek vad pproblémám vizeinem...csak ennyire emlékszem "-nem tudok segíteni, sajnéálom,d e nóegyszeűrűen nem tudok..." pozitív voltam az utóbbi időben, kicsapongó, amilyen könnyen jött olyan könnyen ment, és én összetörtem, padlón vagyok, szó szerint... hogy mikor állok fell? na az már nem csak rajtam múlpik...