Csontos szerelem

Telnep a napok, nem tudtam tanulni, élni sincs kedvem nem hogy tanulni. Nem végzem el ezt az osztályt, újra kezdem szeptemberben, megint :) újra úgy döntöttem hogy bejárós leszek, kitéve magamat újabb kínszenvedéseknek és megalázásoknak, de tanulni akarok, suliban is meg persze olyan dolgokat is amiket az iskolapadban nem tanulhat meg az ember, barátságról, szerelemről meg amiket megtapasztaltam a múltban, biztos vagyok benne hogy még eszméletlen sokat fogok szenvedni, mostmár szinte szado-mazo és mazohista lettem aki imádja hogy kínozzák és azt is ha önmagam kínzom... azt hiszem emelt fejjel vetem majd bele magam újra abba a szemét világba amelyből kiléptem egy kis pihenőre 2 évig, nem mondom hogy újult erővel inkább csak kicsit megpihenve megyej majd vissza szeptemberben... anyám véleménye persze már meg volt: - miért nem mész l a kurva picsába dolgozni amikor amúgyis hülye vagy és nem tudsz semit a kurva életbe ... a sértő szavak nélkül gondolom leereszkedőbb lett volna a mondandója, én is hozzávágtam mindenfélét, persze csak is az igazságot, nem engedem hogy megbántson, egy ilyen semmirekellő nőszemély aki olyan buta mint a föld, nem tehetem, sajnálom de többször nem engedhetem hogy bántson, kerüljön bármibe is, soha nem gyűlöltem még enyire senkit sem mint a biológiai anyámat, mert másutt soha nem volt az anyám, egy anya nem viselkedik úgy ahogy ő... tegnap vele álmodtam, pedig már elfelejtettem, tegnapig legalábbis, aztán a tegnap azzal telt el, mi lett volna ha és mi volna ha kezdetű gondolatokkal, elmélkedésekkel és álmokkal, most megint ott tartok hogy nagyon szeretem őt, ezen viszont nem lehet segíteni...perpillanat fáj a torkom, egész nap fájt a fejem, humoros mert a fejfájás csak eddig a pillanatig tartott, amint (most épp) kiírtam a gondolataimat hirtelen elhagyott, lehet hogy csak lelkileg hatott ki a fejemre...megpróbálok, mostantól min hetente maximum 2 naponta írni / blogolni, ez a havi bontás nem tetszik... a lényeg, hogy még mindig nem tudom mi lesz velem, azt hiszem egyenlőre hagyom hogy sodorjon az áradat, nulláról indulok, nincs mit veszítenem, másutt meg nem félek meghalni, akkor meg úgyis mindegy mi kerül az utamba :) ennyi mára, és persze a vadiúj kedvencem itt alatta ;) pusziilak titeket. sziasztok
(ezt neki küldöm )