Folytatom... megvoltak a vizsgák... borzalmas... amik igazán megérintettek a napok alatt azok, a tanárok viselkedései voltak. Kinevettek, és a nevettek szó még enyhe kifejezés, megaláztak, kibeszéltek, lenéztek, és folyton ott voltam ahol nem kellett volna, hogy meghalljam milyen mocskokat hordanak össze rólam a 30-40 illetve 50 éves fejükkel. Mondhatom, ennyi idősen büszkék lehetnek magukra, hogy így viselkednek... fizikatanárom mondta, hogy szerezzek anyagot az év végi vizsgára, persze honnan, kérdezem én, erre ő: -hát kérdezz meg egy veled egykorú diákot a suliban... válaszom: -engem itt mindenki lenéz és utál, hogy kérdeznhetnék meg bármit is... erre elhallgato és a beszélgetésnek vége szakadt év végéig úgy tűnik.Milyen érdekes, hogy egy embert mennyire porba tudnak taposni és megalázni, ami ennél érdekesebb, hogy mennyire büszke magára valaki, mennyire jobb embernek tartja magát attól, hogy ezt megtette valakivel, illetve ha együtt még egy személy segítségével. A mámoros gonoszság, pedig az áldozat rá sem szolgált, de még is olyan édes ez a rossz méreg, hogy láthatjuk amint tökreteszünk valakit, hogy számunkra azután már nem ellenfél, legyőzhetetlenek vagyunk... persze én csak megpróbáltam ezen emberek szemszögéből nézni, miket érezhetnek amikor porig aláznak valakit, akiről semmit sem tudnak... fáradt vagyok... nem testileg...lelkileg... azt akarom, hogy vége legyen, mindennek, hogy ne fájjon, mert istentelenül fáj, mint egy folytonos haldoklás...
-- Vedd el az életem, öljd meg, markoddal szabd fel mellkasom és úgy tépd ki szívemet... ontsd ki torzult testem vérét. Tégy bármit, csak szabadíts meg ettől a fájdalomtól...mindörökre... --