... nem érzem magam emberi lénynek. inkább valami selejtnek... valami rosszul megmechanikált gépezetnek amit arra csináltak, hogy tűrjön, és hogy leteszteljék meddig bírja míg meg nem őrül... énis olyan akarok lenni mint a többiek..de nem lehet ...énis normális akarok lenni mint mások...de nem lehet ...énis normális életet akarok...de nem lehet ...élni akarok...de nem lehet ...nem akarok tovább szenvedni,megalázott lenni, kitaszítva lenni, közutálat tárgya lenni...de muszály... undorom magamtól, minden reggel abban reménykedve kelek fel, hogy ma talán meghalok és vége lesz ennek a rémálomnak... utálom azt ami vagyok, ez az izé, mint egy szörnyeteg az éjszakában... nem tudom meddig bírom még... az életemet is odaadnám ha egy pillanatra is átlagos lány lehetnék... odaadnám,mostmár bármiért...
,,I used to hear it all so loud the sound of my heart breaking..."